POSzT – Maskarák egymás között

Csütörtök este a Magyar Teátrum Sátorban a Békéscsabai Jókai Színház, egyik sikerdarabját, a „Papageno a metróban” címűt láthatta a közönség. S nem csak láthatta, de élvezhette is és egy kellemes színházi élménnyel térhetett haza a nívós előadás után.

Valahol a metróban találkozik két ember. Egy punk lány és egy maskarás fiú. A lány mindennapi extravagáns ruhájában, a fiú pedig egy jelmezben van. A közeli operából szaladt le a bombariadó miatt s most a véletlen úgy hozta, épp a punk lány mellé huppant le az állomáson az ülésre. Megindul köztük először kicsit vontatóan és tartózkodóan, majd egyre gördülékenyebben és egymás iránt egyre kíváncsibban a beszélgetés. Mindketten ki vannak éhezve a jó szóra, a megértésre, a társra, aki meghallgatja őket.

A cinikus lány, és a sokszor csalódott fiú így találnak egymásra, véletlenül, kiszámíthatatlanul, hogy aztán egy óra elteltével, mindketten úgy érezzék, ez a röpke beszélgetés maradandó nyomot fog hagyni az életükben.

A lány szerepét, aki oly sok arcát képes megmutatni Komáromi Anett alakítja élethűen. Ott van benne az örök és kiismerhetetlen nő, aki mindig más és más. Aki áldás és átok a férfira egy személyben, aki bearanyozza, és megkeseríti az életét, aki nélkül a férfi nem tud,de vele sem nagyon képes élni.

A fiút, aki őrlődik a sok nő között és mindezt megosztja egy metróállomáson egy idegen nővel Kelemen Dániel varázsolja elénk. Neki nem csak próza, hanem a szerep szerint ének megszólalás is jutott. S ez nem okozhatott neki gondot, hisz nem csak színész, de tehetséges operaénekes is „egyébként”.

A valósághű, bár kissé furcsa történet Szalma Dorotty ötlete alapján, Zalán Tibor írta színpadra. A rendezést is – hisz ki más láthatná maga előtt tisztábban a cselekményt, mint a kiötlője – Szalma Dorotty vállalta magára, és oldotta meg kitűnően.

Tölgyesi Tibor