POSzT – Jancsik Ferenc negyven éve – a Jókai Színház ünnepelt
A Magyar Teátrum Sátor szokásos 17.15-kor kezdődő Jubileum című programjában április 12-én, kedden a Békéscsabai Jókai Színház ünnepelte gongütéssel a színház épületének kereken 133 éves, a átépítésének 100 éves, és Jancsik Ferenc színművész pályára lépésének 40. évfordulóját.
Fekete Péter a színház igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy a néhai elődök talán éppen azért építettek 133 évvel ezelőtt a dél-alföldi városban egy gyönyörű színházat, hogy abban a késői utódok a színészek 20, 30, 40 éves évfordulóit ünnepelhessék.
Fekete Péter és Jancsik Ferenc koccintása
Az igazgató ezután Jancsik Ferenc méltó köszöntésére, átadta a szót a színész két volt tanítványának, akik ma a színház többszörösen díjazott, kitűnő művészei.
Kara Tünde és Komáromi Anett színművészek, a következő szavakkal kezdték a köszöntést:
„Ez a gong Jancsik Ferencet dicsőíti, aki negyven éve van a színészi pályán. …Most nem mondjuk el a történetet, hogyan vezetett az út az avantgárd színházaktól Kecskeméten, Kaposváron, Miskolcon keresztül Békéscsabára, ahol immár élete 151. színpadi szerepét játszotta el. …Mi azt választottuk, hogy néhány örökérvényű mondatát idézzük fel:
Én csak szürke eminenciás vagyok.
Én például rettenetesen utálom a sok kelléket.
Szívem, Te mondod magad rendezőnek, hát még a büfészámládat se tudod rendezni.
Én azért egy kicsit meghúztam a szöveget.
Nem szeretem a törtető színészeket, a törekvőket szeretem.
Egyél, szívem! Vigyázz, csípősen főzök, de egyél hozzá egy kis cseresznyepaprikát!
Felmentem a Hargitára vietnámi papucsban. És akkor – bár ilyet nem szoktam –, azt mondtam: VIZET! És esni kezdett az eső.
Hát így szereti az Isten Ferit. És tartsa meg sokáig, hogy mi is szerethessük!”
A színésznők köszöntő szavai után az ünnepélyes gongszó, majd koccintás és rövid beszélgetés következett, ami után a Jókai Színház dolgozói, művészei megkezdték a készülődést az esti Csörte előadásra.
J. M.