POSZT-fórum: lehet-e lágy a női színházigazgató?

Félre kell-e tenni az érzékenységet, a lágyságot, ha nő igazgat egy színházat? Ezt a kérdést járta körbe Ráckevei Anna, a debreceni színház leendő igazgatója, Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház vezetője és Bozsik Yvette, a saját nevét viselő tánctársulat irányítója. A fórumot Veiszler Alinda vezette a Palatinus Hotel nagytermében.

Darvasi Ilona szerint eleve az lesz művész, aki érzékeny. A színházigazgatás azonban más szakma, föld közelében kell maradni. Felidézte a mondást: a férfiak megcsinálják azt, amihez értenek, az összes többit pedig elvégzik a nők. Úgy látja, sokkal jobban terhelhetők a nők, a munkában is. Azok, akik nem ismerik, félnek tőle. Úgy gondolja, ez azért van: ami feladatot kiad, azt végre kell hajtani.

Ráckevei Anna szerint a nőiség is egy szerep. Lány és kemény együtt működnek a világban, nőben és férfiaban egyaránt. Az egy másik kérdés, hogy az elmúlt évszázadokban a hölgyeknek nem a keménységet kellett erősíteniük magukban.

Arra a kérdésre, érzi-e már, hogy igazgató, így válaszolt: „Egyelőre a bizalmat, a kíváncsiságot tapasztalom. És a félmosolyokat, azoktól, akik tudják, milyen színházigazgatónak lenni. Ilyen sejtelmes, üzenő tekintetekkel utoljára akkor találkoztam, amikor terhes voltam.” Úgy készül, a munkáját külön fogja választani a magán személyiségétől. Az előbbinek az a feladata, hogy 220 emberért felelősséget vállaljon. Kíváncsian várja, melyik módszerrel: lágy harcmodorral vagy a határozottsággal ér el majd többet. Szerencsés helyzetnek tartja, hogy nem elküldenie, hanem felvennie kell majd színészeket Debrecenbe, a Nemzeti Színházba távozók helyére: 18 fősre apadt a társulat, Kóti Árpád nyugdíjba vonult. Emlékeztetett rá: a színházi társulatokban általában többségben szoktak lenni a férfiak. Ezzel együtt, a színésznőknek is adható szerep, bármilyen életkorban.

Bozsik Yvette beavatott: a társulatában mindent fiúk végeznek, a segédmunkákat is. A lányok csak bejönnek és eltáncolják a szerepüket. Valószínűleg ez az oka, hogy az évek folyamán a férfi társulati tagok maradtak meg mellette.

Az egzisztencionális kérdésekről így szólt: ahol rendezek, viszem magammal a társulatomat, hogy szerezzek nekik plusz munkát.

Darvasi Ilona felidézte, hogyan vált managerré: „Amikor a férjemnek nem volt elég feladata, elkezdtem fellépéseket szervezni számára. Mások látták, hatékony vagyok, ezért kaptam megbízatásokat. Sopronba is így kerültem igazgatónak, kevés pénz volt. Felkértek, pályáztatás nélkül, határozatlan időre. Úgy tudom ezzel, azóta is egyedül vagyok az országban. Megtanultam, hogy lehet kevésből szépet csinálni. Praktikusan gazdálkodni: ruhákat átalakítani, díszleteket újra hasznosítani. Akkor álltam fel, amikor már nem tudtam több kompromisszumot kötni, amikor azt láttam, sok minden más mellett a színháznak mennyire kevés jut.”

A Turay Ida Színházban jelenleg havonta 140 embernek ad megélhetést. Úgy fogalmazott: aki mellette akar dolgozni, annak mindig lesz munkája. Felelősséggel tartozik értük. Akinek épp nem tud szerepet adni, például egy táncosnak, mert nem készül zenés előadás, az ügyelhet, kellékezhet. Olykor persze meghoz kemény döntéseket: ha valaki nem tud azonosulni a társulat szellemével, munkamoráljával, annak megköszöni az eddigi együttműködést.

Cs. Z.