POSzT – Csörte a Magyar Teátrum Sátorban
Szimpatikus naivság, együtt érző vonzalom
A Magyar Teátrum Sátorban kedd este érdekes előadásának ígérkezett a Békéscsabai Jókai Színház Csörte című előadása. Az érdeklődésre jellemzően, a kezdés előtt sorban álltak a nézők, hogy bejuthassanak, és érdemes volt türelmesnek lenniük, mert azt kapták, amit vártak. Humor mellett, elgondolkodtató mondanivalót remek játékkal, ötletes rendezéssel.
A cselekmény egy eldugott, isten háta mögötti kis faluban játszódik ahol megjelenik a Modernség. Számítógép, mobiltelefon, új antenna képében érkezik, hogy aztán teljes egészében átformálja az ott élők életét. A kocsmáros (Maci) és a nő (Bogi) akik eddig élték a maguk kis egyszerű hétköznapjait, hirtelen szembetalálkoznak azokkal az újdonságokkal, amikre egyáltalán nem vágytak. A kocsmáros fia, (Józsi) és egy fiatal lány (Vivi) hozza el nekik, a mai kor technikáját és trendi dolgait, hogy aztán érdekesen alakuljon minden. Teljesen másképpen, mint ahogy várták, és úgy, amit befolyásolni ők maguk sem tudtak. Fordulatokban nem volt hiány, bár sejthető volt, hogy valami tragikusnak kell következnie. Némi együttérzéssel tekinthetünk ezekre az emberekre, akik a maguk naivsága, és egyszerűsége miatt szimpatikusan képviselik azt a maradi életformát, amiről a néző tudja, hogy menthetetlen, és amit a ma technikai vívmányai és kíméletlen racionalitása elsöpör az útjából.
A sátorban a játéktér a megszokottnál nyilván szűkösebb volt, mégis sikerült úgy előadni Brestyánszki Boros Rozália darabját, hogy a mondanivaló tökéletesen átjött. A két helyszín ügyes megoldása, a felettünk lebegő fülke kifejező ereje, a karaoke kivetítők, sőt a nézők bevonása a cselekménybe nagymértékben segítették a megértést, és hozzájárultak ahhoz, hogy a két felvonásos színdarab után mindenki elégedetten távozhasson. S ez nem csak a nézőkre, hanem bizonyára a szereplőkre Kara Tündére (Bogi), Katkó Ferencre (Maci), Gulyás Attilára (Józsi), Liszi Melindára (Vivi), és a rendezőre: Fekete Péterre is vonatkozik.
Tölgyesi Tibor

