Péter és a farkas Sopronban

Nyirő Bea és Prokofjev “közös gyermeke”

Betekintve a színház kulisszái mögé, egyáltalán nem meglepő az ott dolgozóknak, hogy kollégáikat különböző, nem hétköznapi szituációban látják. A Soproni Petőfi Színház öltözőkhöz vezető lépcsőfordulójában utamat a minap egy hatalmas zsák zárta el, amiből egy ember részletei lógtak ki. A cipőjéről ráismertem. Nyírő Bea színművésznő volt az.

– Szia Beus, jól vagy?! Mit csinálsz? – köszöntem rá érdeklődve.

Nevetve bújt elő, szeme csillogott, vállán egy lamé anyagdarab fityegett, kezében egy gyönyörű csipkét tartott.

– Na, végre megtaláltam! – rikkantotta, majd látva kérdő tekintetemet, izgatottan hozzátette:

– A Péter és a farkashoz szedtem össze a maradék anyagokat, ezekkel díszítjük majd a ruhákat. Nézd ez milyen gyönyörű. Meg ez. Meg ez is! – és pillanatok alatt végképp elzártuk a lépcsőfordulót.

– Jajj, fel kell hívnom Nemes Ricsit – váltott témát Bea – hogy lefestették-e már a felhőket!….Én leszek a felhő! – tette hozzá büszkén és azzal otthagyott.

Kaszab Zsuzsi jelmeztár vezetővel szó nélkül mindent visszapakoltunk. Ő már tudta, mi a teendő a holmikkal. – És nem ez az egyetlen zsák! – jegyezte meg fáradtan mosolyogva. És nem ez az egyetlen gyerekelőadás, amit Nyírő Bea rendez, – tettem hozzá gondolatban.

Istenem! Mennyi energia, mennyi tűz van ebben a nőben! Csak csodálom és fáradtan kullogok utána az öltözőbe. Nyírő Bea öltöző asztalán laptop, kezében mobil, fél lábán már fönt a harisnya. Vehemensen magyarázza a Péter és a farkashoz szükséges díszletelemek méretét a telefonba, laptopján már megjelent a díszletterv, amibe érdeklődve én is belekukkantok. Ez igen! Megint sikerült káprázatosat terveznie, és ha a ruhák is olyan igényesek lesznek, mint az előző mesedarabjainál, a siker már csak a színészgárdán múlik. A Nyírő Bea rendezte meseelőadásokban benne lenni megtiszteltetetés és öröm. Én a Betlehem csillagában és a Négy évszakban dolgoztam vele. Hihetetlen élmény volt. Rendezőnek szigorú és követelő, ugyanakkor ember és színész, aki instrukcióival nagyszerűen segíti a színészi munkát. Fantáziája nemcsak a jelmezekre, díszletekre, hanem a zenék megválasztására is kiterjed.

Prokofjev Péter és a farkas-a, aminek október 26-án volt a bemutatója a Soproni Petőfi Színházban, igen jó döntés. Az események magával sodró izgalmával kiragadja a gyerekeket a valóság szigorú logikájából és részeseivé teszi őket a történetnek, ami pillanatok alatt „valósággá” válik számukra. A mese szereplői karakteres figurák, akik izgalmas kalandokon át túljárnak a gonosz farkas eszén. Péter, az önismeret, a Nagypapa (aki óva inti Pétert, hogy elhagyja a kertet és találkozzon a farkassal) az óvatosság, a kismadár a képzelet, a kacsa a megszokás, és a farkas a szenvedély. S habár a farkas fölfalja a kacsát a mese végén mégsem ölik meg. Hiszen a szenvedélyt csak önismerettel és képzelettel lehet legyőzni. Mert a szenvedélynek élnie kell, igaz, korlátok közé szorítva, nehogy féktelenségében fölfalja a többi képességünket.

Visszacsengett fülembe az egyik pedagógus titokban elkapott megjegyzése a tegnapelőtti Négy évszak előadás után: ”Ez olyan jó volt, hogy még én sem aludtam el!”

Kívánom, hogy a Péter és a farkasis hatalmas sikert arasson a gyerekek és az őket kísérő felnőttek körében! Hogy a belefektetett energia és munka meghozza gyümölcsét.

Szaan