Példa a párbeszédre Veszprémben

A művészek társadalmi megbecsültségének visszaállítása, a foglalkoztatási problémák megoldása, a színházi háttérszakmák veszélybe kerülése és a TAO-bevételek esetleges megvonása volt a központi témája a “Párbeszéd a magyar előadó-művészet fejlődéséért” – Veszprémi Előadó-művészeti Szakmai Konferencián, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának indítványára és támogatásával a Veszprémi Petőfi Színház szervezett.

A kétnapos szakmai találkozón 170-en vettek részt. A találkozó összegző előadásán dr. Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezetője hangsúlyozta, két napon át hat szekcióban tárgyalták a magyar színházakat és művészeti életet érintő legfontosabb problémákat. Hozzátette: megoldásra váró feladatként jelölték meg a színházak pénzügyi támogatásainak megnyugtató rendezését, a művészek életpályamodelljének kialakítását. Szeretnék azt, hogy a táncosoknál 22 év, színészeknél pedig 30 éve legyen a szolgálati idő. A szabadtéri színházak helyzetét tárgyaló szekcióban elhangzott, hogy ezek a műhelyek fontosak a városmarketing szempontjából. Különösen nagy hangsúlyt kellene fektetni az egyes színházak programjainak összehangolására.
Kriza Zsigmond kitért arra, hogy a társasági adókedvezmény általi támogatás (TAO) esetleges megvonása a színházakat, művészeti műhelyeket nagyon érzékenyen érintené, erre 2016 januárjától van esély.

A konferencián megfogalmazott elképzelések nyomán dolgoznak azon, miként lehetne ezt a bevételt más forrásból pótolni. Elhangzott olyan felvetés, hogy az állam adja közvetlenül ezt a támogatást a jegybevétel alapján.

Ugyancsak megoldandó kérdés az idős művészek nyugdíjának rendezése, amely szintén napirendre került a konferencián elhangzott javaslatok felhasználásával – mondta az ügyvezető.

Egyre nagyobb problémát jelent a színházi háttérszakmák veszélybe kerülése, kihalása, a központi műhelyek megszűnésével égető kérdéssé válik az utánpótlás megfelelő képzése és azok anyagi megbecsülése. A díszlet-és jelmeztervezők szinte csak vállalkozóként dolgoznak, alig akad köztük olyan, akit állandó szerződéssel alkalmaznának a színházak. Ez is bizonytalanná teszi az ő helyzetüket. Erről is szó esett a találkozón.

Összegzésként úgy látják, ahhoz, hogy megoldásokat találjanak a problémáikra,szükségszerűnek látszik előadó-művészeti törvény második módosítása.
A találkozó sajtótájékoztatóján Oberfrank Pál, a rendezvénynek otthont adó Veszprémi Petőfi Színház igazgatója úgy fogalmazott: nincs értelme a veszekedésnek, sárdobálásnak, gyűlölködésnek, valamennyien a művészetért, a színházért élnek, őrzik magukban a hitet, a gyermeki létet. A mostani párbeszédes konferencia kezdet; üzenet, hogy együtt akarnak előrelépni, megoldani a kérdéseket. A munka csak most kezdődik, a szakma közös
javaslatainak kidolgozása a következő feladat.

Dr. Kucsera Tamás Gergely a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) főtitkára azt emelte ki, hogy a korábban egyesületi formában működő akadémia köztestületként három éve jött létre, a színház minden területét és személyét (színészek, operaénekesek, rendezők, táncosok,
háttérszakmabeliek, tervezők) átfogja. Ez a nagyszabású, egyedülálló konferencia is jelzi, hogy érdemes volt dolgozniuk, szervezetük integráló szerepe segít abban, hogy a párbeszéd megvalósuljon a kulturális élet szereplői között. Az MMA reméli, hogy tovább tudja erősíteni különböző művészeti területek együttgondolkodását, s bízik abban, hogy lesz folytatása a kezdeményezésüknek.

Marton Éva, az MMA Színházművészeti Tagozat vezetője örömét fejezte ki, hogy sikerült a színházi és előadó-művész szakmát ilyen nagylétszámban megszólítani, s ezt külön megköszönte Oberfrank Pálnak, aki felvállalta ennek a konferenciának megszervezését. A mostani rendezvény segít abban, hogy a szakemberek elkezdhették az együttgondolkodást a problémáik megoldása érdekében, megfogalmazhatták, mit szeretnének és hogyan tudják
ezt a leghatékonyabban elérni, hiszen eddig olyanok alakították a törvényeket, akik nem ismerték a szakma problémáit Hegedűs D. Géza, a MASZK Egyesület elnöke a színházi háttérszakmák képzéséről, oktatásáról szólt és a közmédia felelősségét hangsúlyozta a
színházi közvetítéseket, színészek bemutatását illetően.

Marton László, a Vígszínház főrendezője kiemelte: mesterségükben csak a tehetség számít. A tehetség hidat képez, összeköt, a szakma idegen az előítéletességtől. A konferencián párbeszédet folytattak, mindenki figyelte, meghallgatta, komolyan vette egymást.

Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság Elnöke szerint is fontosak az ilyen összejövetelek, ő utoljára a színházi törvény megalkotásakor élt át hasonlót. Mint mondta, fontos, hogy meghallgassák egymást és bölcsen megtalálják a közös nevezőt. Szerinte a színházi televíziós közvetítések megoldása és a háttérszakmák képzése elhatározás és szándék kérdése, úgy véli, erre lehetne megoldást találni.

Fekete Péter, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének az elnöke a színházi háttérszakmák képzésének megújulását hangsúlyozta, a konferencián ő vizuális illusztrációkat felhasználva az úgynevezett poszterszekciót vezette, s ennek a központi témája volt ez, rövid szakmai előadásokkal kiegészülve.

A sajtótájékoztatón Csóti József, a Vígszinház gazdasági igazgatója elmondta, a teátrumok gazdasági vezetői tarják a kapcsolatot egymással, s mindig fontosak a szakmai együttműködést erősítő fórumok.

Zsurászky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Honvéd Együttes művészeti vezetője is üdvözölte a konferenciát, és azt, hogy szakmájuk kérdéseit is érintették az előadások.

Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, az ASSITEJ Magyar Központjának az elnöke kiemelte: szeretnék, ha minden gyermek saját korosztályában legalább évente egyszer eljusson színházba, ezért dolgoznak. Mindemellett javasolják, hogy legyen egy olyan katalógus, amely tartalmazza az értékes színházi gyermekelőadások listáját, hogy könnyebb legyen a kulturális szervezőknek a választás, ha ilyen jellegű produkciót szeretnének meghívni.

Mihályi Győző, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének az elnöke arról beszélt, hogy 2007 óta nem volt átfogó béremelés a területükön és a nyugdíjhelyzete sem megoldott sok kollégájának. Ezen akarnak változtatni.

Márta István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke pedig azt emelte ki, hogy a szabadtéri színházak évente 200 ezer nézőt vonzanak, ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, tervezhetőségre lenne szüksége ezeknek a játszóhelyeknek, mégpedig a támogatások, résztámogatások tekintetében is. A kétnapos konferencia résztvevői reményüket fejezték ki, hogy folytatni
tudják a most elkezdett munkát.