Párok a színpadon és az életben

Magyar Tímea és Viczián Ottó

Vannak színészek, akik nem szívesen tárják a világ elé magánéletüket, ami nagyon is érthető. Ilyen párt alkot a Turay Ida Színházban Magyar Tímea és Viczián Ottó frissen Jászai-díjas színművész. Két összeillő ember, akik mosolyogva, egymás kezét fogva érkeznek a próbákra. És ugyanúgy távoznak is a budapesti Óbudai Kulturális Központból, csöndesen, tele szeretettel andalognak tova a tavaszi napsütésben. Jó nézni ezt a diszkrét párt, akikből árad az összetartozás ereje. Ha nincsenek színpadon, egymás mellett ülve, egymástól soha el nem szakadva figyelik a kollégák munkáját. Felkészülten, teljes odaadással és tisztelettel vetik alá magukat a rendező instrukcióinak. Teljes harmónia sugárzik belőlük az életben és a színpadon egyaránt.

– Hogyan találkoztatok Ottóval? – teszem fel a kérdést Timinek, mert Ottó inkább csöndes hallgatója szeretne lenni ennek a beszélgetésnek.

– Sopronban, Shakespeare: Hamlet című drámájában dolgoztunk együtt először. Ő volt Hamlet én meg Ophélia. Fantasztikus érzés volt számomra, hogy szavak nélkül is megértjük egymást a színpadon. – Ottó közben mosolyogva sűrűn bólogat, amiből következik, hogy ő is így érezhetett. – Rögtön olyan összhang alakult ki közöttünk, amit azelőtt még soha nem tapasztaltam. Ottó már játszotta azelőtt Hamletet és jóval tapasztaltabb színész, mint én, úgyhogy azt éreztem, hogy semmi más dolgom nincs, mint Ophéliaként teljesen átadni magam neki. Ő annyira mélyen és őszintén alakítja a szerepeit, hogy minden előadás után összeteszem a kezem, hogy vele játszhatok, hogy ő a partnerem a színpadon.

– A Mici néni két élete című darabban ti vagytok az az ifjú pár, aki az idős művésznő kiadó szobájába költözik. A házaspár megformálásához hoztatok valamit „otthonról”?

– Annyira helyes a történet és annyira helyesek a karakterek, hogy igazán elemezni sem kellett, csak egyszerűen szeretni kellett egymást.

– Egyszerűsíti a közös munkát, hogy egy pár vagytok? Szoktatok otthon együtt tanulni?

– Ottó ránéz a szövegre és már tudja kívülről. – Viczián Ottó eközben szerényen elmosolyodik. Csöndesen arrébb húzódik és plakátokat kezdi el sürgősen nézegetni. – Nekem azért kicsit tanulnom kell és akkor ő segít, végszavaz nekem. (A „végszavazás” az, amikor valaki felolvassa azt a szövegrészt, amire a színésznek válaszolnia kell – a szerző) A mai napig  nem foglalkozunk otthon a jelenetekkel a szövegtanuláson kívül, nem próbáljuk el és nem állítjuk be magunknak. Mindezt a munkát a színházi próbákra hagyjuk. Időnként előfordul, hogy segítséget kérek tőle apróságokban, mint kollégától. Érdekes módon, Ottó nem azonnal válaszol. Eltelik egy nap is, mire azt válaszolja a korábbi kérdésemre. Ő kéretlenül soha nem instruálja a kollágáit, még engem sem.

– A Doktor úrban ugyancsak szerelmespárt alakíttok. Lenke és Bertalan bizony elég sokat csókolózik az előadásban. Megkönnyíti számodra azt, hogy nem egy idegen kollégával kell ilyen intim kapcsolatba kerülnöd?

– Valóban, ebben a helyzetben mellőzzük az úgynevezett színpadi csókot.  Ebben a darabban a csókoknak is ártatlan jelentése van, hiszen Lenke, az én figurám, még kislány és Ottó Dr. Sárkány ügyvédsegédjét alakítja, „aki nem férfi, hanem még csak fiú”. A Doktor úrban nem vad és szenvedélyes csókokra kell gondolni, hanem szerelmes, ártatlan szájra puszikra. – Ottó közben tüzetesen áttanulmányozta az Óbudai Kulturális Központ összes májusi programját, szerényen kézen fogja Tímeát, jelezvén, hogy menni kéne. Magyar Tímea búcsúzóul még hozzáteszi:

– Bár egy pár vagyunk, de úgy dolgozunk együtt, mint bármelyik kollégával. A különbség csak annyi, hogy mi szavak nélkül is megértjük egymást. És elindulnak együtt a magánélet, a kis lakásuk felé.

Shirley