Óz Sopronban

Képzeletbeli beszélgetés az íróval

A soproni Petőfi Színházban május 9-én mutatták be az Óz című mesedarabot, amit Albert Péter írt színpadra Lyman Frank Baum: Óz, a nagy varázsló című meséje alapján. Ez a „viharos álom, sok zenével” egy igazi családi programot ígér a közönségnek. Nagymamák unokáikkal, szülők gyermekeikkel nézhetik meg az idestova 111 éve írt mesét, amiből 1939-ben film is született. Dorothy szerepét akkor a 17 éves Judy Garland játszotta, akit a két Oscar – díjjal jutalmazott film világhírűvé tett. A soproni előadásban Dorothy- t Tébi Márta alakítja.

 

Ez a Kansasban játszódó mese akár Európai is lehetne, hiszen nem a helyszín az érdekes, hanem amiről szól. Ha Dorothy, akit a forgószél elrepít egy távoli csodálatos helyre, nem akarna mindenáron haza térni, ha a melléje szegődött Madárijesztő nem akarna észt, ha a gyáva Oroszlán nem akarna bátorságot, és a Bádogember nem akarna szívet, akkor a mese csak Óz – ról szólna, akiről kiderül a végén, hogy… Ha egymáson segítünk, önmagunkban találjuk meg azt, amit keresünk! Ha egymáson segítünk, elérjük céljainkat. Tanuljunk meg végre összefogni, számomra ezt az üzenetet hordozza magában a mese.

Boros Zoltán színművésznek ez az első rendezése, és amikor a készülő előadásról kérdeztem, titokzatosan elmosolyodott.  – Nem szeretnék előre beszélni róla. Majd nézd meg! – válaszolta. Utána néztem hát, hogy miért lett a nagy varázsló neve: Óz. Lyman Frank Baum 1904-ben írt Óz csodálatos földje című könyvében derül ki, hogy a Varázsló eredeti neve: Oscar Zoroaster Phadrig Isaac Norman Henkel Emmanuel Ambroise Diggs, aminek monogramja O.Z.P.I.N.H.E.A.D. A Pinhead magyarul gombostűfejet jelent, így szimplán OZ- ra rövidítették.

De, hogy ki is a szerző, Lyman Frank Baum, erről beszéljen ő maga.

– 1856-ban születtem New Yorkban német apától és skót-ír anyától. Édesapám vásárolt nekem egy olcsó nyomdát, amivel gyerekkoromban az első, kezdetleges folyóirataimat nyomtattam. Sok újságot alapítottam és szerkesztettem életem folyamán. Ugyanakkor 59 regényt, 82 novellát, és több mint 200 verset is írtam. Több művem sajnos a tűz martaléka lett. Kigyulladt a színházam, amit édesapám 1880-ban építtetett nekem. Akkor szó szerint leégtem, ahogy manapság Önök mondják. Többször sodródtam a csőd szélére, de soha nem adtam fel.

– Hogyan sikerült talpra állnia a kudarcok után, Mr. Baum?

– 1899-ben társultam Denslow illusztrátorral, akit megkértem a nonszensz költészet gyűjteményemnek megjelentetésére, ami az év legkiemelkedőbb gyerekkönyve lett. Ezen felbuzdulva 1900-ban közösen adtuk ki az Óz, a nagy varázslót, ami végre meghozta számomra az anyagi sikert és az áhított kritikai elismerést. 1914-ben, miután Hollywoodba költöztem a családommal, elindítottam a saját filmgyártó cégemet. Minden pénzemet belefektettem ebbe a vállalkozásba, de a stressz addig rombolta az egészségemet, míg 1919-ben, 62 éves koromban, agyvérzésben elhunytam.

– Mi volt az Óz megírásának célja?

– A gyermekkor időtlen időktől fogva mindenkor a népmesék, legendák, tündérhistóriák kora volt, mert minden egészséges fiatalban ösztönös és tiszta szeretet él a fantasztikus, csodálatos, mesés történetek iránt. A Grimm testvérek és Andersen tündérei több boldogságot hoztak a gyermekeknek, mint bármelyik más emberi alkotás. Ám a régi idők tündérmeséi, miután sok-sok nemzedéken keresztül gyönyörködtették a gyermekeket, ma már „történelmi emlékeknek” számítanak a gyerekkönyvek sorában. Elérkezett az új mesék kora, amelyekben már nem szerepelnek dzsinnek, törpék, nem történnek iszonyú, vérfagyasztó események, amelyeket a mesék szerzői azért agyaltak ki, hogy félelmetes erkölcsi tanulsága legyen történeteiknek. A modern pedagógia erkölcsi nevelést is nyújt – a modern gyermek ennél fogva csak szórakoztatást vár a mesétől, nem akar ijesztő fordulatokkal találkozni bennük. Az Óz, a Nagy Varázsló ezeknek a gondolatoknak a jegyében íródott. Egyetlen célja van: hogy kedve teljék benne a mai gyermekeknek.

Szaan