Ötven éves a veszprémi társulat

Új Örökös Tagok a teátrumban

A Veszprémi Petőfi Színház első önálló társulata megalakulásának ötvenedik születésnapját ünnepelték október 15-én este a teátrumban. Ennek keretében négy új Örökös Tagot köszönthettek a nézők.

A Veszprémi Petőfi Színház társulata 1961-ben alakult meg. A jubileumi évadban ehhez kapcsolódva számtalan rendezvény várja a közönséget a teátrumban. A fél évszázados évfordulót szombaton este ünnepséggel és a Koldusopera című zenés színmű díszelőadásával köszöntötte a társulat. A rendezvény házigazdái Oberfrank Pál igazgató és Kéri Kitty színművész voltak.

Az eseményen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédében kiemelte: Veszprém a színháznak is köszönheti, hogy ma a Dunántúl kulturális központja. A város is gazdagodott azokkal a színészegyéniségekkel,  akik a veszprémi színpadon megfordultak és akiknek ezúttal mondott köszönetet. A Petőfi Színházat 1908-ban építették, ez Óvári Ferenc parlamenti képviselő érdeme is, aki sokat harcolt, küzdött a színházért. Hozzátette: a magas művészi színvonalú színház kiemelkedő színészegyéniségeket fogadott be, akik munkásságukkal gazdagították a várost.

Oberfrank Pál, a színház igazgatója úgy fogalmazott: a dokumentumok, képeket, műsorfüzeteket szemlélve megrendítő végigjárni az elmúlt fél évszázad színházi útját, visszatekinteni a színészi alakításokra, rendező egyéniségekre. A Veszprémi Petőfi Színház töretlen progresszivitással élte életét, a kor legnevesebb szerzői, legizgalmasabb drámaírói írtak darabokat. A veszprémi közönség akarta, hozta létre és tartja fenn a színházat, ez a szakmai, szellemi munka beivódik, beépül életünkbe. A színház a közösség lelke és temploma – mondta.

Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke a fenntartó megyei önkormányzat nevében szólt arról, hogy a közönség igényli a színházat, szükség van rá, az elmúlt ötven év a közönség összetartó erejének is  köszönhető. Ez pedig megmutatkozott az elmúlt időszak egyre emelkedő nézőszámában is. Némedi Lajos, Veszprém alpolgármestere harmóniáról és ritmusról, ünnepekről és hétköznapokról beszélt. Elmondta, számára mit jelent a színház, az esti előadások – kiutat, célokat mutatnak vagy csak egy kellemes estét szereznek – és megerősítette, hogy a színház a jövőben is szívügye lesz a városnak.

Az ünnepi műsor szerkesztői képekben és szövegben illusztrált időutazásra hívták a nézőket, felidézve az elmúlt ötven év legjelentősebb közéleti és színházi eseményeit.

Vajda Károly színművész színészeket, rendezőket, dramaturgokat, meghatározó írókat említett köszöntőjében, Perlaki Róbert szcenikus, díszlettervező – aki a társulat alapítása óta dolgozik a veszprémi teátrumban – az elmúlt ötven év számára meghatározó élményeit sorolta.

A Petőfi Színháznak történelme során tizenkét igazgatója volt, a szombat esti programban valamennyiüket név szerint köszöntötték, a jelen lévő egykori direktorok és megbízott vezetők együtt álltak színpadra. Oberfrank Pál igazgató úgy fogalmazott: bocsássunk meg egymásnak, engesztelődjünk ki, megtisztulva kezdjük a következő ötven évet.
Megajándékozták a színház jelenlegi örökös tagjait – Perlaki Róbertet, Joós Lászlót, Hegyeshalmi Lászlót, és Szoboszlay Sándort  (aki nem tudott jelen lenni az eseményen, az ötven évvel ezelőtti, A kőszívű ember fiai című nyitóelőadásnak egyik főszereplője volt). Megemlékeztek Majczen Máriáról, aki már az égi társulatban viseli a színház örökös tagja címet –, valamint üdvözölték az új örökös tagokat: Horváth Katalin súgót, Petrik Jánost, a színház lakatosműhelyének nyugalmazott vezetőjét, Bakody József színművészt és Meszléry Judit színművészt (aki szintén hiányzott). Az ünnepen részt vettek a színház jelenlegi és egykori munkatársai és a hűséges nézők, akik közül többeket külön köszöntöttek.

A születésnapi rendezvényen a Szinetár Miklós rendezte Koldusopera című zenés színművet adta elő a társulat, a késő esti fogadáson pedig együtt ünnepeltek a színház egykori és jelenlegi dolgozói, a meghívott vendégek.

V. R.

Fotó: Kovács Bálint

 

Bakody József

Bakody József, Aase-díjas színművész, aki 1962-től 1990-ig hűséges tagja volt a Veszprémi Petőfi Színháznak, majd tíz évet Egerben játszott, s a 2000-es évek közepétől egy-egy szerepre mindig visszatér oda, ahol pályafutását kezdte.

Bakody József a veszprémi nézők egyik kedvenc színésze. Szeretik őt. Alkata, színpadi jelenléte, szerepformálásai népszerűvé tették a közönség körében, gyakran kap nyílt színi tapsot a színpadra lépésekor. Igazi karakter színész, olyan epizodista, akiből kevés terem már. Az ő élete, pályafutása beépült a Petőfi Színház falaiba.

 

 

Petrik János

Petrik János 1970-től megszakítás nélkül 35 évig dolgozott a Petőfi Színház lakatosműhelyében, ahol kellékeket, díszleteket gyártottak. Remek szakember, a Veszprémi Petőfi Színház élő történelme. Órákig tudna mesélni előadásokról, rendezőkről, díszlettervezőkről, kulisszatitkokról, hiszen öt igazgató alatt dolgozhatott több mint harminc évig. Nagyon szerette és a mai napig szereti a színházat, a színészeket – főleg a régieket, mert szerinte azok igazi, nagy művészek voltak. Talán nem véletlen, hogy lányának a keresztapja az egykori kiváló veszprémi színész, Tánczos Tibor. A Kádártán élő Petrik János ma már nyugdíjasként még otthon is dolgozik megrendelésre az ország sok színházának és a filmeseknek is.

 

 

Meszléry Judit

Meszléry Judit Jászai Mari-díjas színművésznő Debrecenben kezdte a pályafutását, majd Pécsre került rövid időre. Ott megromlott a viszonya az akkori igazgatóval és 1969-ben Sík Ferenc hívására érkezett Veszprémbe. Ha a hetvenes évek közepén a filmgyár nem kínál neki szerződést, akkor valószínűleg végleg marad a Petőfi Színházban. Ő azonban váltott, s olyan filmekben szerepelhetett többek között, mint a Rab Ráby, a Zöld ár, a Szépek és bolondok vagy a Magasiskola, amely Cannes-ban annak idején díjat nyert. A színművésznő a filmezés mellett játszott Győrben, Szolnokon, Miskolcon, Székesfehérvárott, Szegeden, a Thália Színházban és jó pár éve tért vissza Veszprémbe.  Amikor a pályafutását összegezte, azt mondta, semmit nem bánt meg, s a mai napig úgy gondolja: egy idő után mindenkinek el kell mennie az anyaszínházától, hogy elkerülje a monotonitást, megakadályozza a rutinból való játékot és új impulzusokkal gazdagodjék. A Petőfi Színháznál töltött első hat éve meghatározta egész színházi sorsát, mert Veszprémben tanulta meg, hogy a színészet milyen fájdalmasan örömteli foglalkozás

 

Horváth Katalin

Horváth Katalin 42 éve súgója a Veszprémi Petőfi Színháznak. Élete a színház, élő lexikonként rengeteget tud a veszprémi színjátszásról, színészekről. Kalandos úton, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Nyugdíj Osztályáról került annak idején a társulatba.

Elmesélte: munkája után amint volt egy kis ideje, állandóan bejárt a színházba próbákat, előadásokat nézni. Egyszer, amikor Seregi László vezetésével a Lóvá tett lovagok című előadást próbálták, megbetegedett a színházi súgó, gyors beugrásra lett volna szükség és felhívták a munkahelyén, hogy Pétervári István szeretne vele beszélni. Az igazgató megkérdezte, hogy akar-e súgó lenni, a fiatal Horváth Katalin pedig igent mondott erre. Azóta eltelt több mint négy évtized, ezalatt rengeteg színészt segített a szövegtanulásban Horváth Katalin, ám közöttük elmondása szerint a legnagyobb Latinovits Zoltán volt.