Öt éves a debreceni DESZKA
Kortárs magyar drámák és szerzők fesztiválja a Csokonai Színházban
– Kortárs művek nélkül nem színház a színház – mondja Fábri Péter író, aki az V. Debreceni DESZKA Fesztiválra a hazai és a határon túli teátrumi kínálat legjavából válogatott.
A szelekció módszeréről Fábri azt mondja, semmilyen műfaji előítéletre nem volt tekintettel. Egyedül arra figyelt, hogy a meghívott előadások alapjául színvonalasan megírt, másutt is jól megrendezhető és eljátszható darabok, magyarán, írói művek szolgáljanak. És persze arra, hogy ezek a művek a lehető legjobb előadásban kerüljenek a nézők elé.
Így kerültek egy programba olyan előadások, mint a budapesti Katona József Színház Cigányok című produkciója és a Pesti Magyar Színházból érkező A kaméliás hölgy, a Fenyő Miklós zenéjét is megszólaltató nyíregyházi minőségi kommersz, az Aranycsapat és a Pintér Béla által írt és rendezett alternatív Szutyok, valamint a rendezői színház egyik nagyszabású produkciója, a debreceni Mesés férfiak szárnyakkal című költői erejű látomás. A fesztivál drámaírói névsorát olyan nevek fémjelzik többek között, mint Egressy Zoltán, Háy János, Tasnádi István és Spiró György… Húsz előadás és szerző, húsz társulat érkezik Debrecenbe, közülük hárman a határon túlról: Temesvárról, Marosvásárhelyről és Szabadkáról.
A DESZKA Fesztivál, a kortárs magyar dráma egyetlen országos fesztiválja a Drámaírói Kerekasztal kezdeményezésére jött létre. Először vándorfesztivál volt, megjárta a Petőfi Színházat (Sopron) és a Gárdonyi Géza Színházat (Eger), végül 2007 óta a Csokonai Színház rendezi meg. 2011 februárjában immár ötödik alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy a szerzők, rendezők, dramaturgok és a színészek a drámaírás és a drámajátszás rendkívül izgalmas szakmai problémáit a közönség előtt vitassák meg.
A DESZKA-műhelyen ennek jegyében Spiró György és Szörényi László (a fesztivál díszvendégei) a „Szépirodalom-e a dráma?” kérdését vitatják meg. A „Meztelenség, trágárság, politikum – érzékenységet sértő darabok” című beszélgetésen Spiró György és Térey János véleményét is megismerhetjük. Munkamódszerükbe avatnak be olyan író-rendező alkotópárok, mint Csizmadia Tibor és Márton László, Vidnyánszky Attila és Verebes Ernő, illetve Bodó Viktor drámaíró társa, Vinnai András.
Ám minden problematika gyökerénél kimondva kimondatlanul ez a kérdés áll: szembe mer-e nézni a ma embere a drámaisággal? Spiró György ezt összegző gondolatát választotta mottójául a fesztivál: „Csak az ép, önbizalommal bíró társadalmat jellemzi, hogy drámai gondolkodásra képes, hogy ellentétekben tudja látni az emberi világot, és bölcsen, noha korántsem megadóan belátja: nem minden konfliktus kezelhető, sőt, a legtöbbet nem is lehet megoldani, és ezzel együtt kell élni. A gyáva társadalom szűkölve elfordul és behunyja a szemét, ha a drámaisággal találkozik.” Az „itt tartunk ma is?” kérdésre Spiró azt válaszolja: – Ez így szokott lenni. Voltaképpen mindig itt tartunk. A drámaiságot – a tragikumot – nagyon nehéz elviselni. Nehéz szembenézni az élettel és a halállal.
S hogy mi a színház feladata ma? Vidnyánszky Attila szerint ne csak „búfeledni” menjünk színházba, hanem újra a léttel való szembesülésért.
– A dráma segíthet bennünket abban, hogy felnőjünk a jelen már-már apokaliptikusnak tűnő kihívásaihoz. Hol és kik írják ma a drámákat? Hol és kik nézik ma bátran őket? Erről is szól a debreceni DESZKA Fesztivál – fogalmaz a debreceni direktor.
Spiró szerint pedig már azzal segít a színház, hogy létezik: mert a játék maga gyógyít!
– KIS