Ősbemutató és kiállítás Domján Edit emlékére
Az egri Gárdonyi Géza Színház november 16-án mutatja be Harsányi Judit: Domján című zenés dokumentumdrámáját a stúdiószínpadon. Az ősbemutatót Domján Edit halálának 40. évfordulójára tűzte műsorára a színház.Az előadás előtt este fél hétkor a Domján Edit Alapítvány támogatásával kiállítás nyílik a színház galériájában, melyen a színészlegenda relikviáit, emlékezetes szerepeit mutatják be. A vendégeket Blaskó Balázs, igazgató köszönti.
A korábban csak novellákat író egri Harsányi Judit első darabja, a Vágyaink ritmusa 2010 májusában került színpadra Varró Emese főszereplésével Faragó András rendezésében. Mint ahogy erre, a következő munkájára is a színésznő kérte fel: szülessen egy dráma a negyven évvel ezelőtt elhunyt Domján Edit emlékére.
Varró Emese és Nagy Barbara
Harsányi Judit az előadás ismertetőjében így ír színdarabjáról:
Mi vár arra a negyvenhez közeli kanadai nőre, akit apja küld Magyarországra azért, hogy írja meg Domján Edit életét? Hogyan feleljen meg az őt mindig kritizáló apja elvárásának, ha nem kötődik az országhoz, és azt sem tudja, ki az a Domján Edit?
Mit remélhet az a huszonéves magyar színésznő, aki évek óta Domján Edit bűvkörében él, s most végre eljátszhatja a színésznő egyik nagy szerepét, az Üvegcipő Irmáját? Képes lesz-e saját Irmát játszani? Választ kap-e valaha arra a kérdésre, amely évek óta nyomasztja: mért lett öngyilkos negyvenévesen Domján Edit?
És mi vár erre a két nőre, ha összeismerkednek? Miként hathat rájuk negyven évvel a halála után az a művész, aki annyira volt vidám, amennyire szomorú, annyira volt kitárulkozó, amennyire zárkózott, és annyira volt szerető, barát, amennyire magányos? Mi volt a titka a színésznőnek, a nőnek és a kedvesnek?
És milyen válasz születik meg a két nőben, akik a darabban felteszik maguknak ezeket a kérdéseket?
És a nézőben…?
A darab két szerepében Varró Emesét (Írónő) és Nagy Barbarát (Színésznő) láthatja a közönség. Az előadás rendezője, Venczel Valentin szerint a munka – talán – legizgalmasabb szakasza az volt, hogy a színészeknek és neki, mint rendezőnek „össze kellett érniük”. – Barbara a legfiatalabb színészgeneráció tagja, Emese példaképként tekint Domján Editre, míg én kortársamként. E három különböző nemzedéki álláspontot fésültük össze, hogy megtaláljuk az azonos nézőpontot. Domján Editről kell beszélni, hiszen ma egy ugyanolyan elidegenedett világban élünk, mint amilyennek ő áldozata lett. Olyan állapot ez, amelyben nem vagyunk képesek észrevenni a másik embert, még akkor sem, ha egy csillogó személyiségről van szó. Igenis fontos 2012-ben egy ikon felmutatása, s hogy választ keressünk arra a kérdésre, hogy egy ígéretes tehetség, aki 20 éves pályafutása alatt rengeteget adott a közönségnek és a nemzetnek, miért vetett véget az életének. A kollektív emlékezetünkből ugyan fel tudunk idézni okokat, de konkrét választ mi sem adhatunk, csak felkínálhatjuk ezeket a nézőnek.
P. Cs.

