Oroszlán, köszönöm!

A megrendítő hír Békéscsabán ért. Másnap emléked előtt tisztelegve elmentem a közeli Csorvásra, kitelepítésetek helyszínére. Egy lovascsapat poroszkált, csupa tíz év körüli gyerek, néhány felnőtt kíséretében. Mindenkin csodálatos felszerelés: csizma, nadrág, kobak szóval, ahogy ma „illik” egy lóra ülő gyerkőcnek. Neked – a kitelepített srácnak -, a szőrén lovaglás jutott, azon a valóban végtelennek tűnő pusztán. A jól megtanult lovaglás az életed meghatározója lett.

Öttusázóként ismertelek meg a BVSC vívótermében, ahová mindketten edzésre jártunk az ’56-ot követő időkben. Jártunk – és szurkoltunk – egymás versenyeire. Emlékezetes dátum 1960. október 25. az öltözőben épp azt mesélted, hogy kaptál egy „sport-állást” – a Nemzeti Színházban leszel zsinóros. Természetesen fogalmam sem volt, hogy ki a „zsinóros”, de eszembe jutott, hogy ott van egy ismerősöm, Zsolt István, a már akkor is híres futballbíró. Miután előző nap döntöttem úgy, hogy nem koptatom tovább a gimnázium harmadik osztályának padjait, lerohantam az utcára, az első telefonfülkéből felhívtam a színházat és közöltem Zsolt Istvánnal: „csomagoljon, mert holnaptól én vagyok a főügyelő”. Egy hét múlva november első napján, kedden beléptem első munkahelyem, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház kapuján. Első dolgom az volt, fölmentem a zsinórpadra, hogy megköszönjem Neked – az ötletadónak -, hogy lett állásom. A legendás zsinórmester, Urbibácsi közölte: „nem oroszlánnak való a zsinórpadlás! Két nap után itt hagyott minket.”

Természetesen a színházi esti-elfoglaltság miatt a vívóterem látogatás abbamaradt, így csak jó pár hét múlva találkoztunk a filmgyárban. Te éppen valami huszár egyenruhában száron vezettél egy lovat, mint kaszkadőr én soha nem hallottam ezt a kifejezést, úgy tettem mintha világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Te ezt a furcsaságot csinálod. Rövidesen kiderült, hogy néhányad magaddal – az akkor reneszánszát élő filmgyárban –, az egyre több lovas feladatot ellátva megteremtettétek és mára a világ élvonalába emeltétek ezt a hívatást.

Ennek logikus következménye volt, hogy 1965-ben Várkonyi Zoltán a Színház- és Filmművészeti Főiskola akkori igazgatója meghívott, hogy tanítsd a lovaglást, vívást, akrobatikát – idő előtti – nyugdíjazásodig. Meghívott előadóként Amerikában a Cornisch és a Washington Egyetemen is oktattál. A főiskola tanrendjébe illesztetted a heti rendszeres lovaglást, ahol szívesen láttad a már idősebb színházi embereket is. A mai színész generációk Tőled tanultuk meg a lovaglás csínját-bínját. Neked (is) köszönhető, hogy a „lefúrt lábú színészet” – ahogy Cserhalmi Tyutyu nevezte megszűnt színpadjainkon. Szakértelmed nélkül számos magyar film lovas-jelenetei nem váltak volna olyan hatásossá, amely nagyban emelte sikerüket.

A színházak is hamar felfedezték szaktudásodat, amely meghatározó elve volt a biztonság és a személyre szabott mozgás kifejlesztése. Mindenkivel megtaláltad a közvetlen közös hangot. Szerénységed, szaktudásod, a szereplő – nemcsak az ember, hanem az állat – mindenkori biztonságát előtérbe helyező tevékenységed legendás. Nincs színház Magyarországon ahol ne dolgoztál volna. Megszámlálhatatlan a magyar és külföldi filmek száma, amelyben dolgoztál, kaszkadőrök generációit nevelted föl. Ennek egyenes következménye, hogy fölterjesztetek a Kaszkadőr Oscar-díjra.

Csapat-építő alkatodnak volt köszönhető, hogy a Tabánban – a Rudas és Rácz fürdők, a hegyoldal a fiatal színész generáció rendszeres mozgáshelyszínévé vált.

A nyár – ha éppen nem dolgoztál -, a vitorlásodon telt. Annyira beleszerettél a szél hajtotta járműbe, hogy 2006-ban a Hongkong Challenge földkerülő vitorlásverseny résztvevőjeként körbeszelted a világot. A mozgás volt az életed, de éles szemmel nézted és láttadaz előadó-művészetet, ennek is köszönhető, az ötletedből született az 56 csepp vér.

Ha nem munka, vagy lovaglás okán, akkor a gőzfürdőben találkoztunk rendszeresen. A Tenkes kapitány musical próbáján ültünk Siklós főterén, a város egyetlen szállodájának teraszán, amikor megszólalt mobil telefonod. András fiad közölte, megszületett Pintér Buda, 65 cm. és 3.52kg. Oroszlán 2009. július 11-én nagypapa lett.

Oroszlán, Pintér Tamás (csak hivatalos iratokon szerepelt ez a név) kaszkadőr, öttusaedző, vívó szakedző, a Magyar Kaszkadőr Szövetség elnöke, a Színház- és Filmművészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi docense, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt tulajdonosa, Belváros-Lipótváros Díszpolgára. Idén március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, amelyet már felesége vett át, mert ő hetven éves korában, március 14-én kivágtatott a földi életből.

Kadelka László

Fotó: MTI