Nyírő Bea mesél a jövő évadról

A Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház átlagosan havi huszonnégy előadást tart a gyerekeknek Budapesten és vidéken! Láthatjuk őket a Csepeli Művelődési Központban, a Ferencvárosi Művelődési Házban, az Óbudai Kulturális Központban ugyanúgy, mint Keszthelyen, Csornán, Győrben és még számos helyen.

Ugyanakkor a társulat tagjai felnőtt előadásokban is játszanak a Turay Ida Színházban, így nem könnyű helytállniuk. Nem is lehet ezt másképp csinálni csak hittel és szeretettel a gyerekek iránt, ez és egyre bővülő kínálatuk a sikerük titka. Nyírő Bea színművészt, a színház művészeti vezetőjét kérdeztem a 2013/2014-es évad műsortervéről.

– A jövő évadban három bemutatót tervezünk. Az első A rátóti csikótojás lesz. A híres magyar népmeséből Topolcsányi Laura ír énekes-zenés színpadi változatot. Fontosnak tartom, hogy egy igazi magyar népmesével lepjük meg a gyerekeket. A rátóti csikótojást mesekomédia lesz, amin a gyerekek végig kacaghatnak. Az elmúlt négy-öt év után már tudjuk, mik azok a játékok, amin a gyerekek igazán nevetnek, mit néznek tátott szájjal és min izegnek-mozognak.

– Mi lesz a következő mese?

– Egy nagyon szép és szívet melengető történet, Móra Ferenc A didergő királyának színpadi adaptációja, Topolcsányi Laura segítségével. Decemberben eddig a Betlehem csillaga című mesét játszottuk a gyerekeknek és most szeretnénk egy másik téli mesével kedveskedni nekik. A didergő királyt pedig nemes feladat lesz színpadra alkalmazni. Akik ismerik az előadásainkat, tudják, hogy nagyon sokszor használunk klasszikus zenét a meséinkben. Olyan gazdag a világ zeneirodalma, hogy ily módon legalább töredékét, de szeretnénk megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel.

Nyírő Bea

– A harmadik bemutató is klasszikus mese lesz?

– Tavasszal a Tündéria című saját mesét bemutatjuk be. Ugyanúgy, mint idén a Szeméthegyen túl című mesénket, ezt is saját ötlet alapján Topolcsányi Laura írja majd. A mai világban nagy hatással vannak a gyerekekre azok a tündérmesék, amik évezredek óta foglalkoztatják az embereket. Ezek a tündérmesék most ismét nagy teret hódítanak a mozivásznon, és mi is szeretnénk a kicsiknek ezt a tündérvilágot megmutatni a színházban. Nem titkolt szándékunk, hogy érdekes emberi tulajdonságokkal – negatív, pozitív, gyarló és igazán értékelhető tulajdonságokkal – ruházzuk föl a törpéket, tündéreket, koboldokat, akik ebben a mesében szerepelni fognak. Különleges zene készül hozzá, amit egy kortárs zeneszerző komponál majd. A Tündéria egy igazi klasszikus mese lesz, tele trükkökkel varázslásokkal. A három mesével vissza akarjuk repíteni a gyerekeket a nagyon–nagyon régmúltba, a királyok, a koboldok, a tündérek világába. Még A rátóti csikótojás is egy olyan népmese, ami a régi magyar vidéki valóságba visz el bennünket. Én ugyanakkor híve vagyok annak is, hogy olyan előadásokat hozzunk létre, amik aktuálisak, ezért szeretném, ha a Szeméthegyen túl című mesénknek lenne majd folytatása, de még nem a következő évadban.

Szabó Anikó