Nézők is táncoltak a színpadon
A színészet célja, hogy minél teljesebben átadjon egy érzést, egy szituációt, egy élethelyzetet a nézőnek. S nincs teljesebb átadás, mint amikor a néző maga is részesévé válik a darabnak, ami nem más, mint az élet egy mozzanata. A modern színház ezért vonja be interaktívan a nézőt is a közös játékba. A Vígszínházban interaktívan viszont most nem előadás, hanem próba zajlott.
Az este hét órakor kezdődött A lovakat lelövik, ugye? című darab táncpróbája nem csak a színészek lábát mozgatta meg, de az érdeklődő nézők sem vonhatták ki magukat. A színészek, gyakorlásuk után minden órában kb.15 percre a színpadra csábították a bevállalós nézőket. Így, aki gyanútlanul eljött, hogy megnézze a táncpróbát, egyszer csak azon vette magát észre, hogy a legközepén van a képzeletbeli táncparkettnek, és maga is részesévé vált a maratoni táncversenynek. Jómagam a Sors különös kegyelme folytán, a színház talán legszebb mosolyú, szőke, kékszemű üdvöskéjével, Réti Adriennel rophattam a világot jelentő deszkákon.
A maratoni próbán, ahogy telt az idő, úgy fogyatkoztak az érdeklődő nézők, mivel a befejezés valóban éjszakába hajlott. A fellépő álmosságot Pindroch Csaba poénokkal és sztorikkal tarkított folyamatos kommentálása igyekezett elűzni. Amikor pedig elhangzott a szájából a felszólítás: Színészek, hozzatok új húst a színpadra! minden néző tudta már, ismét táncolnia kell majd.
A vége előtt, – ami éjjel fél háromkor lehetett, – már valóban szinte házibuli hangulat uralkodott az ódon épületben. Szinte megrészegülten, eufórikus hangulatban dobogtak a lábak, emelkedtek a karok, színészek és nézők a színpadot teljes terjedelmében lefedő kavarodásában. Mindenki arcán a játék nyújtotta öröm, és a tánc okozta felszabadultság tükröződött. Az történt meg, ami minden színház fő célja, elrepíteni minket a valóságból egy más világba.
Köszönjük ezt az estét a rendezőknek és színészeknek, – akik eddig a játékukkal kápráztattak el bennünket, – hogy most magukhoz emelve a színpadi magasságokba egy egészen másfajta élmény részesévé tettek minket. Abban pedig biztos vagyok, hogy közülünk mindenki kíváncsi lesz annak a darabnak az előadására, aminek, ha csak jelképesen is, de ezen az estén ő maga is szereplője volt. Az interaktivitás teljes megvalósulásának jegyében.
Tölgyesi Tibor