Népszínház – jó értelemben

Crespo Rodrigo a tatabányai színházról mesélt

Színházbemutató beszélgetésre kértük a tatabányai színház igazgatóját. Crespo Rodrigo két évvel ez előtti kinevezésekor arra vállalkozott: népszerű, szórakoztató, de nem felszínes előadásokat kínál majd, önálló produkciókban jelennek meg a gyermekdarabok és a fiatalok színházba csábítására is hangsúlyt fektet.

– Mennyire kedvelte meg a tatabányai közönség az új, felújított épületet? Megoldódott-e a forgószínpad problémája?
– A színház új épületét 2009-ben vehette birtokba a közönség és az itt játszók. Meg kell mondjam, mindenki nagyon szereti a házat. Impozáns, a modern és a klasszikus elemeket ötvözi, akadálymentesített a mozgáskorlátozott nézőink számára. Azt gondolom, mind Tatabányának, mind a megyének büszkeségére válik. Egyébként 2011-ben ingatlanfejlesztési nívódíjat kapott. Nagyon fontosnak tartom, hogy az épület funkcionálisan alkalmazkodik az intézmény kettős szerepéhez. Ne felejtsük el, hogy a Jászai színház mellett népház, művészetek háza is egyben, igazi közösségi tér. De hogy a kérdés második felére is válaszoljak, nyáron sikerült megoldanunk a forgószínpad problémáját. A nagyon nehezen telepíthető, mobil forgónkat beépítettük a nagyszínpadba, ami véleményem szerint, elengedhetetlen tartozéka egy ilyen méretű játszóhelynek. Önmagában azonban a ház kedvező adottságai, a kamaraszínház és a nagyszínpad, a gyönyörű épület nem lenne elegendő ahhoz, hogy estéről estére élettel teljen meg ez a színház, hogy lényegében folyamatosan telt ház előtt játszunk – ehhez azért több kell.

– Népszínház-e a Jászai? Milyen elvek szerint állítják össze a műsort?
– A vidéki színházakkal kapcsolatban többfajta definíciót használnak. Bizonyos helyzetekben, enyhe negatív felhanggal, de népszínházként azonosítják őket, ugyanakkor létezik egy olyan megközelítés is, inkább pozitív üzenettel, hogy ezek az intézmények kvázi nemzeti színházakként működnek. Mi itt, Tatabányán jó színházat szeretnénk csinálni, mindenféle kategorizálás nélkül. Ha akarom persze, akkor a Jászai a műfaji sokszínűség tekintetében népszínház, nemzeti pedig abban az értelemben, hogy a klasszikus, magyar drámák műsorra tűzése, újrafogalmazása mellett, kortárs darabokat is rendszeresen bemutat. A műsor tervezésénél nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy mikor, hol, kikkel és kiknek játszunk. Hozzánk a csecsemőkortól – hiszen vannak babaszínházi előadásaink is – a nyugdíjas korig járnak a nézők és természetes, hogy valamennyiük igényeit meg kell próbálnunk figyelembe venni. A bérletezésnél fontos szempont, hogy mindenki találjon magának kedvére való előadásokat és azt is szeretném, hogy elégedetten, de legalábbis megérintve távozzon azokról az előadásokról is, amire egyébként valamilyen okból kifolyólag nem vett volna jegyet. De azt is lényegesnek tartom, hogy azok a művészek és alkotótársak, akik lassan társulattá formálódva immár a második évadot töltik a színházban, érezzék, bennük gondolkodunk, többek között az ő számukra keresünk darabokat.
– Hogyan alakul az idei évaduk? Milyen bemutatók várnak tavasszal a közönségre?
– Az évad mögöttünk álló részében A dzsungel könyve, A testőr, Az ügynök halála és az Édes Anna című darabokat mutattuk be. Gyerekelőadásból országosan talán egyedülálló módon, hét produkciót játszottunk, amelyek között mesejáték, meseoperett, mesebalett, és táncjáték is szerepelt. Az előttünk álló hónapokban a Bivaly-szuflé című komédiát és az Acélmagnóliák című színművet állítjuk színpadra. Az előbbi ősbemutató, Parti Nagy Lajos darabja, amit színházunk számára írt. Az előadás hármas koprodukcióban a Szkéné Színházzal és a Nézőművészeti Kft-vel együttműködve jön létre. Az Acélmagnóliákat Bálint András rendezi Pápai Erikával, Egri Katival, Vándor Évával és Major Melindával.
– Szembetűnően sok vendégelőadás szerepelt a Jászai műsorán korábban. Most is hívnak, várnak előadásokat?
– A Jászai Mari Színház már nem befogadó színház, ilyen kategória egyébként a megváltozott előadó-művészeti törvény szerint nem is létezik. A meghívott előadások közül kiemelném az Újvidéki Színházzal való együttműködést. A társulat 2012-ben az Óz, a nagy varázslóval és Az ember tragédiájával járt nálunk, idén pedig az Alabama songgal, illetve a Fanny és Alexanderrel vendégszerepelnek majd. Ha van lehetőségünk, természetesen hívunk előadásokat, ám rengeteget játszunk, most már kevés plusz lehetőség fér bele a programba.
– Hogyan alakul az itt játszó színészek csapata? Ide kötődő színészeik játszanak továbbra is vagy társulat alakul?
– Úgy érzem, mind a rendezők, mind a színészek tekintetében egy társulati alapmag már kialakult. Persze, tovább építkezünk, de jó pár év munkája kell ahhoz, hogy bátran kijelenthessük, a Jászai Mari Színháznak társulata van. Az egész csapat ezen dolgozik.
– A tatabányai színház is tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak. Miért tartják ezt fontosnak?
– 2011-ben csatlakoztunk ehhez a színházi csoportosuláshoz. Szeretném hinni, hogy a társaság által végzett munka hosszútávon megoldja a színházi emberek és a színházak gondjait, problémáit, visszaadja a művészeti ág rangját. Elősegíti a valódi érdekképviseletet és a megváltoztatott előadó-művészeti törvényen keresztül intézményi szinten is átláthatóvá és biztonságossá teszi a színházak gazdasági működését, biztosítja a színházak művészi szabadságát. Ehhez természetesen még sokat kell dolgoznunk, meg kell vizsgálni a törvény hatásait, esetleg finomítani kell annak bizonyos részeit, annak érdekében, hogy közös céljainkat megvalósíthassuk.
– Hadd kérdezzem önmagáról is: mennyi ideje, lehetősége jut Crespo Rodrigonak színészként is dolgozni?
– Színész és igazgató is vagyok – ám nem keverem a kettőt. Nem erőltetem magamat egy rendezőre sem. Ugyanakkor szívesen játszom nekem való szerepeket, hiszen ezért választottam ezt a pályát és nem is eshetek ki öt évre a gyakorlatból, ráadásul a nézőktől a legközvetlenebb visszajelzést így kapom.
Csicsely Zoltán