…nem kérdez, nem gondolkodik, nem kíván…
Funtek Frigyes az elrinocéroszodásról (is)
A Rinocérosz című Ionesco abszurd több csatornán áramlik a győri néző felé. Aki megnézi Funtek Frigyes rendezését a Kisfaludy teremben, a színház audiovizuális nyelvén kívül a film kódjai által is gondolkodásra kényszerül. Amikor kijön az előadásról, átballaghat a színház Márványcsarnokába, ahol szintén érezheti, hogy létszükséglet a szellemi munkálkodás.
Detvay Jenő fotográfus és Lévay Ádám képgrafikus Győri Nemzeti Színházban kiállított alkotásai közelebbi lépésre ösztönöznek és játékos munkába szólítják az ellustult elmét. Az elrinocéroszosodás veszélyéről Funtek Frigyes rendező beszélt:
– A színházhoz alapvetően hozzátartozik például a képzőművészet, és ha van mód két másik művész által is beszélni ugyanarról, az szerencsés helyzet. Megtaláltam őket a fotóban és a grafikában, éreztem, milyen erővel bír a színház, amikor egy színdarab körül kezd létezni, és ahogy más történetek is hozzákapcsolódnak.
– Annyira fontos volt az üzenet, hogy tudatosan keresett hozzá többféle csatornát?
– Igen, mert azt hiszem, hogy a gondolkodtató színházról kezd leszokni a világ. Az a tendencia, hogy mindenki hasonlítson az ideális sorozatnézőhöz, aki nem kérdez, nem gondolkodik, nem kíván és nem tesz semmit. Vissza kellene szoktatni a gondolkodásra az embereket. Nem hiszek abban, hogy azért van olyan „szemét” műsor, mert a közönség ezt szeretné, szerintem ha valamit jól csinálunk és jól játszunk, akkor a közönség azt szeretni fogja.
– Ki üzenhet?
– Örökös kérdés, amit felteszek magamban gyakran. És sokszor belezavarodok. Nekem van jogom, mert felhatalmaztam magam? Másnak van joga, mert mások felhatalmazták? Talán onnan kellene közelíteni, hogy az jogosult, akinek van mondanivalója. Hogy ki dönti el? Ezt csak utólag lehet megítélni, volt-e mondanivalója annak, amit csinált az ember.
– A Rinocérosz üzenete, a rendező szíve szerint melyik társadalmi réteghez kell, hogy leginkább eljusson?
– Erre azt kell válaszolni, hogy mindenkihez… és mégse így igaz, csak ez a kiindulópont. Én arra a generációra gondolok – hogy nekik mindenképpen nézniük kellene a színházat – aki a fiam korosztálya. Érettségi környékén álló fiatalemberekről van szó. A legfontosabb, hogy: „Gondolkodni kell!” Fel kell figyelni azokra a művészi cselekményekre, amelyek gondolkodásra késztetnek egy generációt. Nem szabad lelkileg elaludni.
Pottyondy Nóra
Fotó: Detvay Jenő