Nem csak Vértestvérek

A nagysikerű musical Sopronban

A Vértestvérek című musical jó választás volt. Sikere töretlen Sopronban, ami nemcsak Willy Russel, a szerző és Böhm György, a rendező érdeme, hanem a nagyszerű színészi játéké is. A darabban szereplő két fiú nem csak vértestvér (baráti szövetséget kötnek) hanem egymás előtt eltitkolt ikertestvér pár. Egymásra találásuk sorsszerű, életük végzetszerű. Egyiküket édesanyjuk eladja, mert nem tudja mindkettejüket felnevelni.

Kurkó József (Eddie – az egyik iker):

– Erdélyből, Csíkszentdomokosról jöttem 2001 nyarán. Zenesuliba jártam Dévai Nagy Kamillánál, később párhuzamosan a Gór-Nagy Mária vezette színészképzőben végeztem 2005-ben. Majd néhány év szabadúszás következett.

– Hogy talált meg téged a soproni Színház?

– Egy fellépésen gitároztam és énekeltem, aminek végén megkeresett Darvasi Ilona igazgatónő és megkérdezte, hogy a Sopronban készülő La Mancha lovagjában nincs-e kedvem gitározni? Ez volt az első munkám Sopronban, majd a rákövetkező nyáron az igazgató asszony felhívott azzal, hogy ha Böhm György rendező úr is beleegyezik, rám osztaná Eddie szerepét a Vértestvérekben. Rögtön a mélyvízben találtam magamat, mert még nem volt igazi színpadi gyakorlatom. Az az igazság, hogy még mind a mai napig tanulok és építem, tökéletesítem a figurámat, számomra egyik előadás sem egyforma. Minden este fejlődöm. A neveltetésemből és származásomból fakadó görcsöket nehezen tudtam feloldani, az elején rosszul próbáltam. Az utolsó két hétben szóltam rá magamra, hogyha nem lépem át a saját határaimat, nem leszek képes eljátszani ezt a főszerepet. Ráadásul hét éves kortól harminc éves korig kell végig vinni a figurát eszméletlen mély érzelmi töltéssel, átéléssel. Én tudom, hogy nem véletlenül kaptam meg ezt a szerepet. Hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy születésünk előtt mi választjuk meg, hová kerüljünk, hová szülessünk és miként éljük le az életünket. És a minket körülvevő emberek által fejlődjünk, vagy legalábbis megpróbáljunk fejlődni.

 

Sövegjártó Áron (Mickey – a másik iker):

– Számomra jutalomjáték ez a szerep. Ritkán adatik meg egy színésznek, hogy ilyen széles skálán mozoghat, hogy hét éves kortól harminc éves korig egy egész életet formálhat meg minden játékosságával, humorával és tragédiájával. Ráadásul az első felvonás vicces történések halmaza, amiben bátran lubickolhatunk, a második felvonásban azonban drámaian éljük meg a kamaszkor gyötrelmeit a felnőtté válásig. A munkanélküliséget és a teljes fizikai és erkölcsi összeomlást. Mindezt gyönyörű zenével tálalva, zseniálisan írta meg a szerző. Fantasztikus élmény számomra, hogy mindent eljátszhatok benne, amire egy színész vágyhat! A gyerekséget, a kamaszkort, a barátságot, a szerelemet, a határozottságot, a kétségbeesést, az őrületet.

– A darabbéli figurád, Mickey apává lesz, ahogy te is nemsokára.

– Igen, a feleségem, Hajni a nyolcadik hónapban van. Nem ikreket várunk, bár esély lett volna rá, hiszen a nagypapám is iker és a feleségem nagypapája is az. Decemberre várjuk, és már nagyon várjuk. Samu lesz a neve, Sövegjártó Samu.

 

Papadimitriu Athina (Mrs. Johnstone – az anya):

– Bubik István színészkollégánk halála óta minden évben én is fellépek az ő emlékére rendezett jótékonysági esten. Ott keresett meg Darvasi Ilona igazgató asszony és ajánlotta fel ezt a nagyszerű szerepet ebben a csodálatos musicalben. Nagyon nagy szeretettel vállaltam el a felkérést, bár akkor még nem ismertem a darabot. Később megnéztem DVD-n és nagyon tetszett. Ez a darab olyan, mint egy görög sorstragédia.

– Akkor annál inkább való neked, hiszen te is görög származású vagy.

– Igen. Bár a figurámtól eltérően én nem vagyok babonás, viszont nagyon is hiszek a sorsszerűségben. Hiszek abban, hogy az embernek előre meg van írva a sorsa és azt nem kerülheti el. Nincsenek véletlenek és véletlen találkozások. Minden azért történik, mert oka van. A rossz is azért, hogy utána valami jó történhessen velünk, ezért a rossz dolgokat is jól fogadom. Én ezekben nagyon hiszek. A Vértestvérek című musical is ezt erősíti. Mert hiába a költözés, hiába az igyekezet, hogy a két testvér ne találkozzon, a sors mégis összehozza őket. Kicsit úgy érzem, hogy vérátömlesztés számomra eljátszani ezt a szerepet, mert hihetetlen erős érzelmi mélységei vannak, amin jó átmenni. A szerep kimossa belőlem a hétköznapokat, így a darab végére nem elfáradok, hanem feltöltődöm. Új energiákkal nézek szembe a saját sorsommal.

Szaan