Nagy sikerrel mutatták be Komáromban Tarics Péter Széchenyi-monodrámáját

Szeptember elején nagy sikerrel mutatták be a felvidéki Révkomáromban Tarics Péter „MAGYAR EVANGÉLIUM – Széchenyi cselekvő hitvallása” című Gróf Széchenyi Istvánról szóló monodrámáját, a legnagyobb magyar születésének 220. évfordulója tiszteletére.

A történet 1820-ban, tehát a magyar reformkor hajnalán kezdődik, és 1860-ig, Széchenyi meggyilkolásáig tart. Az egyfelvonásos színmű öt képben mutatja be Széchenyi nemzetépítő tevékenységét, politikai és közéleti vívódásait, lelkivilágát, a Kossuthtal való vitájának lényegi elemeit, József nádorral és Liszt Ferenccel való kapcsolatát, feleségével, Crescence grófnővel és Béla fiával való sajátos viszonyát, valamint azt, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy a legnagyobb magyar politikai gyilkosság áldozata lett.

Széchenyi szerepében Boráros Imre Erzsébet-díjas színművészt láthattuk, aki az elmúlt évtizedek alakításaihoz hasonlóan ismét felejthetetlen színészi teljesítményt nyújtott, felsorakoztatva komoly művészi értékeit, megmutatva tökéletes szövegtudását, a monodráma műfajának valamennyi csínját-bínját ismerve, kamatoztatva, színpadra állítva azt a Széchenyi Istvánt, akinek belső vívódásait, életét végigkíséri a szüntelen aggodalom magyar nemzete sorsáért. Boráros Széchenyije azonban nemcsak aggódik, nemcsak küzd a helyzetek adta politikai, társadalmi és gazdasági ellenszéllel, hanem hatékonyan dolgozik, épít, szervez, hangyamunkát végez, megküzdve a leglehetetlenebb szituációkkal. Így születnek meg előttünk a színpadon a magyar reformkor legnagyobb elképzelései, eredményei. Látjuk Széchenyit Kossuthtal vitázni, tapasztaljuk azt az örömet, amit az 1848. március-áprilisi események váltottak ki lelkivilágában, illetve ahogy Kossuth és Batthyány szerepének „veszélyeire” figyelmeztet.  Látjuk, ahogy erős idegösszeomlást kap, végül a döblingi elmegyógyintézetben köt ki, ahol később kigyógyul az idegösszeomlásból, titkos sajtóközpontot hoz létre, felségsértő könyveket ír, a nemzetközi közvélemény előtt ostorozza az osztrák birodalmat, Bach belügyminisztert és magát Ferenc József császárt. E tevékenysége miatt veszélyessé válik a bécsi udvar számára, ezért drasztikus házkutatást hajtanak végre nála, majd politikai gyilkosság áldozata lesz. Boráros Széchenyi grófja attól is hiteles, hogy a legnagyobb magyar egyéniségének tökéletes ábrázolása mellett beleszőtte játékába saját egyéniségét, mondanivalóját és üzenetét a ma embere számára. Így született meg az a katarzis, amely a Széchenyi-ábrázolás elmaradhatatlan tartozéka, eredménye.

Seilern Crescence grófnőt, Széchenyi feleségét Petrécs Anna színművész játszotta, aki gazdag emócióval, érzelem dús színészi játékkal alakította az aggódó, de mindig a férje mellett álló és kiálló, határozott, a grófot segítő, sorsát méltósággal viselő társ, feleség és anya alakját. Széchenyi idősebbik fiát, gróf Széchenyi Bélát, Jónás Csaba előadóművész formálta meg, aki becsülettel teljesíti apja akaratát, vállalva a veszélyes külföldi küldetést a magyar nemzet érdekében, élethűen ábrázolva a gyermekből felnőtté váló, apja diktatórikus módszereit szolgalelkűen elviselő fiút.

A monodráma záróakkorddal fejeződik be, amelyben a fiatal gróf Széchenyi Béla olvassa fel a Vasárnapi Újság 1860. április 15-ei számából Jókai Mór csodálatos – Széchenyiről szóló – nekrológját. Szerencsés választás Liszt Ferenc csodálatos muzsikája, ami végigkíséri az előadást (Boráros Imre és Tarics Péter közös összeállítása), hiszen tartalmilag, hangulatilag egyaránt erősíti a színmű mondanivalóját.

Az emlékest díszvendége volt a Széchenyi család több leszármazottja is, így Gróf Széchenyi Kinga, szobrászművész, író, Gróf Széchenyi Pál ükunokája, aki ünnepi beszédet mondott az előadás előtt.

Nagy Imre