Művészi szint – mesteri hangzás

Az Újszínház színpadán, a Spinto Operatársulat Operafarsang bemutatkozó koncertje lesz február 8-án 19 órakor. Aki kedveli a zenét annak mindenképpen érdemes eljönni, aki pedig az opera műfajáért rajong, annak szinte kötelező megnéznie, ezt az egyszeri és megismételhetetlen zenei estet.

A nemrégiben alakult egyesületet, a Spinto Operatársulatot Kecskeméti Róbert színész-énekes, vezetőségi tag mutatja be.

Mit jelent a nevükben a laikusnak ismeretlen Spinto szó?
Ezt a kifejezést az operisták jól ismerik, a drámai szoprán és a lírai szoprán, illetve a drámai tenor és a lírai tenor között elhelyezkedő alhangfaj megnevezése. Vannak olyan szerepek, amik kifejezetten spinto szerepek, ilyen például Cavaradossi a Toscá-ból.
Ez a szó egyértelműen az operához köthető, hangzásában pedig, nem keverhető össze mással, így esett erre a névre a választásunk. Az elnevezés emellett az a fajta odafigyelő finomságot is kifejezi, amivel mi is igyekszünk a megfelelő embert a megfelelő szerepre megtalálni, illetve egy-egy műsor összeállításunkba a leginkább odaillő áriát, dalt beválasztani.

Honnan jött az ötlet hogy operatársulattá alakuljanak, milyen formában, és milyen célokkal teszik ezt?
Kezdetben volt egy egyszerűnek tűnő célunk, amiből a Spinto Operatársulat tulajdonképpen kifejlődött.
Színre szerettük volna vinni Gluck: A rászedett kádi című operáját, ami egy hatszereplős kamaradarab. Ehhez azonban pénz kellett, amihez pályázati forrásokat kellett elnyernünk. Magánember viszont nem pályázhat, így működésünkhöz az egyesületi forma tűnt a legjobbnak.
Tavaly nyáron kerültünk bejegyzésre, helyileg a VII. kerülethez kötődünk. Alapvetően piaci alapon működünk, jelenleg az előkészítő munkák folynak. Mivel a bejegyzéstől számítva nem telt el egy év, pályázati pénzeket még nem kaphatunk. Jelen pillanatban koncertműsorokat adunk el, amikből összejöhet annyi bevétel, hogy – alapvető célunkat – egy operaelőadást is díszletekkel, jelmezekkel magas színvonalon meg tudjunk valósítani. Igény esetén létre tudunk majd hozni más zenés, vagy prózai produkciókat is, hiszen színészeink is vannak.
Célunk a társulattá válás, – ami jelent majd énekeseket, színészeket, díszlettervezőket, kellékeseket, színházi dolgozókat, – de most úgy kell minket elképzelni, mint egy székhely nélküli színházat. Egyelőre a kezdő lépéseinket tesszük, terveink között szerepel egy többtagozatos színházi struktúra megvalósítása.
Tudjuk, hogy a sikerért meg kell dolgoznunk, – s ez valószínűleg évek munkája lesz, – de mi elkötelezettek vagyunk, hiszen imádjuk ezt a műfajt.

Kik alkotják a tagságot?
A vezetőségünk három tagból áll.
Zenei vezetőnk Bolba Lajos eMeRTon életműdíjas karmester, aki tanári diplomával is rendelkezik. Hosszú évekig a Magyar Rádióban dolgozott könnyűzenei vonalon, de a komolyzenétől sosem távolodott el. Ötletadóként a kezdetektől velünk van, és 84 évesen is olyan energiával dolgozik, – hiszen ismét nagy örömére komolyzenével foglalkozhat – ami mindenki számára példa lehet.
Egyesületi elnökünk Ágoston Edith operaénekesnő, évtizedekig a Pécsi Nemzeti Színházban volt vezető primadonna. Bár a kora miatt a színpadtól már visszavonult, énektanárnőként mindmáig átadja tudását a fiataloknak. Szaktudásával, szakértelmével segít minket, hiszen hihetetlen „füle” miatt csalhatatlanul megmondja, melyik énekes, melyik szerepben nyújthat kimagaslót. 
Jómagam, – Kecskeméti Róbert – stúdiósként az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdtem, de már a színészi pályát is az éneklés szeretete miatt választottam. A kezdetektől folyamatosan kapok énekképzést, soha nem adtam fel a komolyzenei előadások iránti céljaimat. Definiálni színész-énekesként szoktam magam, az egyesületben a szerepem a szervezés, a hivatalos dolgok intézése, amolyan mindenesként igyekszem mindenben részt venni.
Mi hárman döntünk művészeti kérdésekről, és a társulatba való felvételről.
Előadóművészeink, énekeseink már hírnevet szereztek így általuk a magas színvonalú előadások biztosítottak. Felfogásunk szerint mindenki szabadúszónak tekinthető, még ha valahol társulati tag is, hiszen általában mindenki több helyen is vállal munkát. Ezért a tagjaink – akik alapvetően egy törzsgárdát alkotnak – is nagyfokú szabadságot élveznek, amellett, hogy számítunk rájuk, és folyamatosan fellépésekkel, feladatokkal is szeretnénk megbízni őket.
Díszlet, jelmez és rendezési feladatokkal is olyanokat bízunk meg, akiknek már van referenciájuk, akiket már évek óta ismerünk a szakmából, és így tudjuk, mit várhatunk el tőlük. Egyébként már híre ment a működésünknek szakmai berkekben, így új tagok felvétele, társulatunk bővülése is várható a közeljövőben.

Hol kaphatnak fellépési lehetőséget?
VII. kerületiként építünk a kerületi művelődési házra, amelyben van egy nagyon jó akusztikával rendelkező, több mint száz férőhelyes koncertterem. Ebben partner a helyi önkormányzat és a művelődési ház igazgatója is, így ott szeretnénk majd koncertezni.
Csökkentett zenekarral dolgozunk és az itteni koncerteket a későbbiekben vidéken, és külföldön is szeretnénk bemutatni, játszani.
Felvetődött – a művelődési ház átépítése miatt – egy nagyobb terem kibérlése is, így került a képbe az Újszínház. Tudtuk, hogy Dörner György igazgató úr kedveli az opera műfaját, s ő nagyon kedvezően állt hozzánk – emberileg, és művészetpártolásban is, – támogatta, hogy az Újszínházban mutassuk be gálaműsorunkat. Ezért mi őszintén hálásak vagyunk, hiszen nekünk bemutatkozó koncerthelyszínként ilyen lehetőségről csak álmodnunk lehetett, a terem mind külsejében, mind akusztikailag maximálisan alkalmas a színvonalas előadások megtartására.

Mit láthatnak majd február 8.-án a nézők?
A műsor Operafarsang néven kerül színre, két egyórás részletben. Hallhatunk részleteket Bizet, Donizetti, Mascagni, Mozart, Puccini, Rossini és Verdi műveiből. De nem csak az opera lesz műsoron, hiszen olasz dalok, operettrészletek is bekerültek a műsorba. 
Tízfős zenekarunkat Bolba Lajos vezényli, színpadra lép Bándi Írisz Réka, Hruby Edit, Bakó Antal, Egyházi Géza, Jenei Gábor, Kecskeméti Róbert, Pankotay Péter, Schwimmer János.      
Énekeseink között lesz még Győr ünnepelt sztárja, Lázin Beatrix vagy az ausztriai közönség kedvence Tótpál Szilvia, akik mindketten ritkán lépnek fel Budapesten.
A Spinto névre még nem tódul a közönség – bár fellépőink egyenként mind jó hírnévnek örvendő művészek – ezért igyekeztünk olyan összeállítást létrehozni, amivel megnyerhetjük őket. Hozzáállásunk szerint nem a műfaj az elsődleges, hanem az a színvonal amilyen módon azt előadjuk, és a közönség megkapja. A látvány mellett nagy hangsúlyt fordítunk a szakmai, előadó szempontokra is, így énekeseink színészileg is megállják a helyüket.

Önök a színpadi fellépések mellett az oktatásra, képzésre is gondot fordítanak.

Igen, ez a másik lényegesnek tartott célunk. Bár az egyesületünk színházban gondolkozik, az oktatást is fontosnak tartjuk, hiszen a kultúrát terjeszteni szeretnénk, s művészeti képzés nagyon jó eszköz erre. Több tagunk is dolgozik tanárként, s így létrehoztuk az Első Sor Színiiskolát, aminek most csupa felnőtt korú – jelenleg nyolc fő – hallgatója van. Heti két alkalommal, három órán keresztül folyik nálunk az oktatás. Tanulóink csak szinte jelképes támogatói tagsági díjat fizetnek az egyesületnek, amiből mi a terembérletet finanszírozzuk.

Ki kerülhet ide, s mire számíthat?
Felvételi követelményeink nagyon könnyen teljesíthetőek, hiszen mindössze két kritériumnak kell megfelelni: a megbízhatóságnak és annak, hogy valaki komolyan akarja ezt a képzést. Ez egy elsősorban önfejlesztő stúdium, – amiben mi mindenben segítünk, – de azt ne várja senki, hogy itt napok alatt sztárrá válhat. Aki erre vágyik, rossz helyen jár, hiszen nálunk nem ez a cél.
A képzés alatt nem csak gyakorlatozunk, és a szakmai alapokat ismertetjük meg, hanem beszélgetünk is, színházról, kultúráról, értékrendekről és így mára már egy közösség kovácsolódott össze. Már nem csak közönségként, hanem szakmailag is meg tudnak hallgatóink ítélni egy-egy alakítást, vagy rendezést. Megmutatva az értékeket, finoman próbáljuk terelni őket a minőségi színház szeretete felé.
Emellett minden egyes hallgatónkban azt nézzük, miben tudunk neki segíteni, hogyan tudjuk – mondjuk beszédtechnikailag – javítani, pótolni a hiányosságait. Nálunk nem stresszel senki, hiszen nem a folyamatos számonkérést, hanem a segítő szándékot tartjuk fontosnak.
Tavasszal szeretnénk a tanultakból – dalokból, versekből, jelenetekből – egy színpadi összeállítás keretében egy vizsgaelőadást létrehozni, ami – bár nem múlik rajta alapvetően semmi, – a hallgatóinknak és nekünk tanároknak is élményt jelent. Ahogy most látom – pár hónap együtt dolgozás után, – hallgatóink az amatőr színjátszásban hamarosan olyan színvonalra juthatnak el, amivel akár amatőr színjátszó fesztiválokon is megjelenhetünk.

Tölgyesi Tibor