Művészeti kérdésekről diskurálnak
Klub alakult a Nemzeti Hotelban
Egy éve nyitott meg a Blaha Lujza téren a felújított Nemzeti Hotel, amely szeretne részt venni a művészeti életben, sőt a támogatásban is. Tavasszal újjászervezték a Nemzeti Művész Klubot, most pedig a tagokkal havi rendszerességgel beszélgetéssorozatot indítottak, hogy megvitassanak egy-egy művészettel kapcsolatos témát. Decemberben a nyilvánosságról, a médiaszereplésekről diskurált Feke Pál, Faragó András, Szabó Győző színészek valamint Karafiáth Orsolya író-költőnő.
A Nemzeti Művész Klubnak számos elismert tagja van a legkülönbözőbb művészeti ágakból, az első kerekasztal-beszélgetés vendégein kívül Bagi Iván, Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Frenák Pál, Földessy Margit, Hernádi Judit, Jávori Ferenc Fegya, Keleti Éva, Kocsis Zoltán, Kumin Viktória, Kútvölgyi Erzsébet, Napsugar von Bittera, Sass Sylvia, Serbán Attila, Szakály György, Szamódy Zsolt és Szulák Andrea.
A vita moderátora, Bódy Gergő kiváló lehetőséget lát a klubban arra, hogy a művészet kérdéseit ne csak néhány perces tévé- és rádióinterjúkban beszéljék meg a művészek, sokszor egymásnak üzengetve, hanem közös asztalnál, szervezet keretek között.
Feke Pál arról szólt, amióta megálmodta, hogy színész lesz, azóta érdekli az is, hogyan működik ez a szakma, miként kell menedzselnie magát egy művésznek. Az évek folyamán megtanulta, hogyan álljon ki magáért, hogyan kommunikáljon a sajtóval, tárgyaljon szerződéskötéskor. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy előnyösebb pozícióba kerüljön.
Feke Pál és Faragó András
Faragó András bevallotta, még békéscsabai stúdiósként, amikor elindult a színészi pályán, feltett szándéka volt, hogy országosan ismert legyen, bár hozzátette, legalább ekkora szó egy vidéki város közösségében megbecsült embernek lenni. Ezt ő már túlszárnyalta, ám olyan témákban nem jár be tévéstúdiókba beszélgetni, mint az “elindult a fagyiszezon.”
A diskurzus résztvevői egyetértettek abban, hogy a celeb szó le lett „kutyásítva”, miközben az eredeti jelentése: ismert. Itthon azok megjelölésére használjuk, akik nem a teljesítményük, hanem önmagük miatt szerepelnek a médiában. Azokra, akik generálják maguk körül a híreket. Ugyanakkor megjegyezték azt is, aki nincs ma benne a tévében, az szinte nem is létezik a köztudatban.
A beszélgetés ezután arra kanyarodott, milyen médiaszerepléseket szabad és nem szabad elvállalni az ismert embereknek. Szabó Győző beavatott a praktikájába: a sajtónak néha csepegtet egy-egy információt magáról, így 97 százalékban ő irányítja, mi jelenik meg róla. Fontos, hogy mihez adja a nevét. Nem szeretné elaprózni magát, így az alapján dönt a színházon kívüli munkákban, mennyi pénzt fizetnek érte vagy szívügye-e a feladat. Leszögezte: kategorikusan nem megy el olyan műsorba, ahol például kilövik egy csúzlival.
Karafiáth Orsolya és Szabó Győző
Karafiáth Orsolya azért vállal nyilvános fellépéseket, hogy a sokaságon belül tudjon szólni a saját közönségéhez is, akiknek a reális számát azonban csak a személyes, író-olvasó találkozókon tudja lemérni. A szereplésekről azt mondta, ha íróként és költőként meg tudna élni, sok mindent nem vállalna el. A céges rendezvényeket kényelmesnek, testhez állón tartja erre, tévés fellépéseket viszont immár negyedik éve nem vállal, a politikával pedig egyáltalán nem szövetkezik.
Tisztázták, hogy a marketing egész más, mint az öncélú hírverés. Ma már komoly színházak, köztük a Katona József is kiemelt figyelmet szentel annak, hogy médiafelületeken népszerűsítse az előadásait. Szabó Győző a saját színházában, a Tháliában tevékenyen kiveszi a részét ebből, hiszen grafikus a másik szakmája.
Feke Pál bevallotta, a musicalszínészek lehetőségei bőségesebbek a prózai társaiknál: haknikra járhatnak, céges rendezvényeken léphetnek fel. Hozzátette: a szórakoztató színházban fontos, hogy olyanokat lásson a közönség a színpadon, akik előző este a televízióban is szerepeltek.
Summásan megjegyezték: mindenben – így a médiaszereplésekben is – a megfelelő arányt kell megtalálálni.
Cs. Z.