Muszorgszkij: Borisz Godunov

A Szabad Tér Színház és a Csokonai Színház közös produkciója

Muszorgszkij műve – melyet az orosz nemzeti opera számos remekművéhez hasonlóan szintén Puskin költészete inspirált – az orosz irodalomból jól ismert „bűn és bűnhődés” motívumot állítja a középpontba.

Akkor a bűn természetrajzát tárták elénk az alkotók, láthattuk, amint az egyén bűne előbb történelmi, majd kozmikus méreteket ölt. A címszereplő Borisz Godunov bűne sem „magánügy”. Nem magánügy a szó szoros értelmében, hiszen történelmi következménye van a cári trónörökös megg yilkolásának, de tágabb értelemben a gyilkosság soha nem lehet „magánügy”. A bűn leleplezése sem az egyén ügye, hiszen a gyilkost gyakran csupán csellel lehet színvallásra bírni. Emlékezzünk csak Hamletre, aki éppen a színházat használta eszközül ahhoz, hogy apja gyilkosának személyére fény derüljön. Puskinnál Grigorij, a fiatal szerzetes szintén jelmezbe bújik: a meggyilkolt trónörökösnek adja ki magát, s ezzel halálos őrületbe kergeti a cári trónt bitorló Borisz Godunovot. Ki hát a gyilkos? A cári hatalomra vágyó Borisz, aki egy gyermek holttestén át lép fel a trónra, vagy Grigorij, akit nem a bűn leleplezése hajt, sokkal inkább a trónnal járó hatalom és gazdaság? Mi a gyilkosság? Egy gyermek megöletése vagy egy ember őrületbe hajszolása? Van-e hát különbség gyilkosság és gyilkosság között?

 
Az opera egyik jellegzetessége, hogy Muszorgszkij két változatot komponált, majd a szerző halálát követően barátja, Rimszkij-Korszakov bizonyos részeket kivágva és az opera egészét áthangszerelve készített átiratot a második, 1874-es verzióból. Sokáig Rimszkij-Korszakov átirata uralta a világ operaszínpadait, mégha az átirat hamarosan éles viták tárgya is lett. A világ számos részén Muszorgszkij meghamisításával vádolták egykori barátját, míg Oroszországban sokan védelmükbe vették a Borisz Godunov megmentőjét. Mi ezúttal az 1874-es verzióhoz térünk vissza annak reményében, hogy az operaszerető közönség újra felfedezi Muszorgszkij egyedülálló hangzásvilágát. Muszorgszkij alkotása az elmúlt két évadban műsorra tűzött szláv operák sorába illeszkedik (Smetana: Eladott menyasszony, Dvořák: Ruszalka).


Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

BORISZ GODUNOV

Opera

Prológ és három felvonás, két részben

Vezényel: Kocsár Balázs

 

Borisz Godunov  Nyikita Sztorozsev

Fjodor, a fia – Kun Ábel, Soós Előd

Kszenyija, a lánya – Kriszta Kinga

Dajka – Ujvárosi Andrea

Vaszilij Sujszkij herceg – Kóbor Tamás, Nyári Zoltán

Andrej Scselkalov, a Duma titkára – Fülep Máté

Pimen, remete-krónikás – Makszim Kuzmin-Karavajev

Grigorij Otrepjev, Ál-Dmitrij  – Cselóczki Tamás

Varlaam, csavargó, kiugrott szerzetes – Cseh Antal

Miszail, csavargó, kiugrott szerzetes  – .Hajdu András, Kóbor Tamás

Kocsmárosné  – Bódi Marianna

Félkegyelmű  – Böjte Sándor

Nyikityics, poroszló, törvényszolga – Wagner Lajos

Mityuha, paraszt – Ürmössy Imre

Egy bojár  – Vince János

Hruscsov, bojár – Vince János

 

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház Énekkara

és a Bányai Júlia Általános Iskola és A.M.I. gyermekkara

Karigazgató: Pálinkás Péter

A gyermekkar vezetője: Nemes József

Korrepetítorok: Gyülvészi Péter, Kunsági István, Nagy Máté, Szentai Cecília

Statiszták: Baltás János, Leskó István

Díszlet, jelmez: Olekszandr Bilozub

Dramaturg: Kozma András

Ügyelő: Szabó Krisztián, Karl József           

Súgó: Poór Hajnalka

                                        Rendezőasszisztens: Bakai Barbara

                    

                                         Rendező: Vidnyánszky Attila


Bemutató: 2010. április 23.

Az előadás támogatója:
nka_logo