Muszorgszkij: Borisz Godunov

2010-04-20

Egyéb

Magyar Teátrum Online

A Szabad Tér Színház és a Csokonai Színház közös produkciója

Muszorgszkij műve – melyet az orosz nemzeti opera számos remekművéhez hasonlóan szintén Puskin költészete inspirált – az orosz irodalomból jól ismert „bűn és bűnhődés” motívumot állítja a középpontba.

Akkor a bűn természetrajzát tárták elénk az alkotók, láthattuk, amint az egyén bűne előbb történelmi, majd kozmikus méreteket ölt. A címszereplő Borisz Godunov bűne sem „magánügy”. Nem magánügy a szó szoros értelmében, hiszen történelmi következménye van a cári trónörökös megg yilkolásának, de tágabb értelemben a gyilkosság soha nem lehet „magánügy”. A bűn leleplezése sem az egyén ügye, hiszen a gyilkost gyakran csupán csellel lehet színvallásra bírni. Emlékezzünk csak Hamletre, aki éppen a színházat használta eszközül ahhoz, hogy apja gyilkosának személyére fény derüljön. Puskinnál Grigorij, a fiatal szerzetes szintén jelmezbe bújik: a meggyilkolt trónörökösnek adja ki magát, s ezzel halálos őrületbe kergeti a cári trónt bitorló Borisz Godunovot. Ki hát a gyilkos? A cári hatalomra vágyó Borisz, aki egy gyermek holttestén át lép fel a trónra, vagy Grigorij, akit nem a bűn leleplezése hajt, sokkal inkább a trónnal járó hatalom és gazdaság? Mi a gyilkosság? Egy gyermek megöletése vagy egy ember őrületbe hajszolása? Van-e hát különbség gyilkosság és gyilkosság között?

Az opera egyik jellegzetessége, hogy Muszorgszkij két változatot komponált, majd a szerző halálát követően barátja, Rimszkij-Korszakov bizonyos részeket kivágva és az opera egészét áthangszerelve készített átiratot a második, 1874-es verzióból. Sokáig Rimszkij-Korszakov átirata uralta a világ operaszínpadait, mégha az átirat hamarosan éles viták tárgya is lett. A világ számos részén Muszorgszkij meghamisításával vádolták egykori barátját, míg Oroszországban sokan védelmükbe vették a Borisz Godunov megmentőjét. Mi ezúttal az 1874-es verzióhoz térünk vissza annak reményében, hogy az operaszerető közönség újra felfedezi Muszorgszkij egyedülálló hangzásvilágát. Muszorgszkij alkotása az elmúlt két évadban műsorra tűzött szláv operák sorába illeszkedik (Smetana: Eladott menyasszony, Dvořák: Ruszalka).