Mózes Anita megtanult próbálni

Mózes Anitát a 2009/2010-es évadban ismerhette meg a győri közönség, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjében, Stázi bárónő, majd a Kander–Ebb–Masteroff Kabaré című musicalben Sally Bowles szerepében. Ebben az évadban a tehetséges művészek támogatására létrehozott Kisfaludy Alapítvány ösztöndíjasa lett, és elnyerte a TEVA ösztöndíjat is. Fiatal színésznőként nem is kívánhat magának jobb pályakezdést ennél senki sem.

Beszélgetésünk elején azt próbálom megtudni, miért lett színésznő és miért nem inkább például modell?

– Ó annál egy kicsit „nagyobb darab vagyok én” minthogy modell lehessek! – mondja ezt a nádszál karcsú Anita. öt éves koromban tudtam már a Csárdáskirálynő minden dalát, betéve fújtam az otthoni közönségemnek éjjel-nappal! Kilenc-tíz éves lehettem, amikor az édesanyám látott egy hirdetést a békéscsabai lapban. A Csabai Színistúdió felvételt hirdetett fiataloknak. Felvételiztem, és tíztől tizennégy éves koromig a növendékük voltam. Azután a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán tanultam tovább. Elsőre nem vettek fel a színművészeti egyetemre, így egy évig az Új Színházban tanonckodtam. A második felvételi már sikerült, és Kerényi Imre – Huszti Péter osztályába kerültem.

– Akadtak kétségeid a pályaválasztással kapcsolatban?

– Az egyetem előtt nem. A színművészeti egy más világ, zárt közösség. Sokszor elbizonytalanítják az embert, ami nem baj, de nehezen viseltem. Meghíztam, dohányozni kezdtem. Mindez egy hosszabb időszak volt az életemben, megjárva a saját belső utamat, túljutottam rajta.

 – Elsőként mire tanított meg a „való” színházi élet?

– Próbálni tanultam meg. Az egyetemen sokat próbáltunk, amikor este hatkor befejeződtek a hivatalos óráink, utána hajnal kettőig próbáltunk, vagyis csak azt hittük, hogy próbálunk. Győrben ismertem meg azt, hogy hogyan kell úgy próbálni, hogy közben nem feladni, nem otthagyni azokat a helyzeteket, amiket ki kell dolgozni. Ha nem sikerül, igenis nekimenni újra, elölről kezdeni, újra építkezni. Amikor az mondják, hogy rossz vagy, akkor is felállni.

– Budapest vagy vidék? Nem érzed úgy, hogy jobb lett volna a fővárosban maradni?

– Nem, és most még inkább úgy gondolom, hogy nem. Hosszú ideig prózai színésznő szerettem volna lenni. Aztán amikor Kerényi Imre – Huszti Péter osztálya elindult, arra gondoltam, hogy két ilyen erős tanárral többre vihetem, többet tanulhatok. A zenei és táncos képzés mellett a prózai vonalat is megtanulhatom. Szerintem fontos a sokoldalúság, nem elég csak prózai, vagy csak musical színésznek lenni. Győrben az a jó, hogy széles a repertoár, igazi népszínház. Engem a változatosság éltet, egy csak prózai színházban azt érezném, hogy most már úgy táncolnék; ugyanakkor jól esik jelenleg a Csongor és Tündében Ilma szerepét játszanom. Nagyon jól érzem magam Győrben, barátokra találtam és kollégákra, akikre szakmailag támaszkodhatok.

– Milyen tulajdonságot szeretsz magadban a legjobban?

– Azt, hogy kitartó vagyok. Volt már néhány nehéz pillanatom, például Gyenes Ildikó koreográfus a Csárdáskirálynő próbái alatt szétszedett darabokra, amiért hálás vagyok neki. Minden egyes tánclépéssel megvívtam a magam harcát, építettem újra és újra a lelkemet. Bevallom, ugyanakkor a türelmetlen természetem nem éppen hasznos erény. Olykor nem tudom kivárni, míg megérik bennem a megfelelő mondat, vagy mozdulat, ha elsőre nem sikerül valami, elveszítem az egyensúlyt. Tisztában vagyok azzal, hogy sok kitartó munka, fegyelmezett magatartás az alapja ennek a szakmának. Magyarországon, magyar színésznőként szeretnék elérni szép sikereket.

Mózes Anitát a győri közönség a Csárdáskirálynő, Kabaré, Csongor és Tünde valamint a Rent című előadásokban láthatja.

Trombola Anita

Fotó: Kanyó Béla