Minden jót, Elling! Zalaegerszegen
A zalaegerszegi teátrum Házi Színpadán, mely évek óta a Griff Bábszínház otthona, stúdió előadás premierjére került sor novemberben. Norvég szerző, Axel Hellstenius darabját a Minden jót, Ellinget mutatta be az egerszegi társulat. Sztarenki Pál rendezésében. Schnell Ádámot és Besenczi Árpádot látja két útkereső kisemberként az intézeten kívüli világban a közönség. Kovács Olga, Bellus Attila, Pete Zsuzsanna a társak a játékban. Furcsa analógia lehet ez az igazgatóként most debütáló Besenczi Árpádnak.
– Kicsit olyan ez a történet, mint a tiéd az utóbbi időben. Új helyzetben, igazgatóként kell megfelelned egy társulat és egy város elvárásainak. Hogy éled meg ezt?
– Engem feldob a feladat. Ellentétben a darabbéli szereplővel, nekem ezt azt hiszem többé-kevésbé sikerült megoldani. A darab szereplői képtelenek kezdetben megbirkózni az új élethelyzetekkel, aztán külső impulzusok hatására sikerül megbirkózniuk a kihívásokkal.
Az igazgatói munkára visszatérve. Van egy új tagokkal megerősödött ambiciózus társulat, van egy felfokozott várakozás és érdeklődés a nézők részéről. Ennek megfelelően egy offenzív évadkezdés. Négy hónap alatt hat bemutató. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nézők és a társulat is partnerek abban, hogy az egerszegi színház visszataláljon közönségéhez. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de konokul és céltudatosan azért dolgozunk kellő szerénység mellett, hogy a zalai publikum minden rétege megtalálja a neki tetsző falatot. Ezért is kezdtük az évadot Csehov remekművével, a Cseresznyéskerttel és nem a „könnyebb utat” választva próbáljuk megtölteni a nézőteret.
– Nagy sikerrel játszottátok ezt az előadást a József Attila Színházban. Miben más itt, Zalaegerszegen?
– Alapvetően más kollegákkal játsszuk, más a tér és azt gondolom, hogy a pesti bemutató óta eltelt három év alatt Ádám is és én is bölcsebbek, tapasztaltabbak, érzékenyebbek lettünk és nem lehet elfelejteni, hogy más közegbe került nézői szempontból is az előadás.
– A szűk térben testközelből lát a néző titeket. Zavarja-e ez a színészt? Változik-e ilyenkor a megfogalmazás módja?
– Az amatőr világból kerültem kőszínházi környezetbe, nekem a stúdióban való játék anyanyelvi szinten megvan. Kifejezetten élvezem, ha a néző pár lépésre ül, és testközelből láthatja a színészt. Ettől a játék és a befogadás is személyessé és intimmé válik.
Ezt a személyességet és intimitást akarjuk elérni a zalaegerszegi előadások mindegyikével kis és nagyszínpadon egyaránt.
Tompagábor Kornél
Mi lenne, ha…?
Mi lenne, ha mindent elölről kellene kezdeni? Ha újra neki kellene futni az életnek? Ha újra meg kellene tanulni a mindennapok csínját-bínját? Milyen lenne nagyra nőtt gyerekként létezni a világban? A dolog nem volna könnyű, ahogy Ellingnek és Kjell Bjarnenak sem az… A két barát nemrég szabadult egy elmegyógyintézetből, és kaptak egy lehetőséget az önálló életre. Azonban ez az önállóság nem könnyű, rengeteg a bosszantó apróság, ami felzaklatja mindennapi életüket… A valóság rémisztő és veszélyes. Ugyanakkor idővel kiderül, hogy a telefonálás teljesen ártalmatlan tevékenység, a bevásárlás is megoldható különösebb atrocitás nélkül, és az sem elképzelhetetlen számukra, hogy „idegenekkel” is kapcsolatba lépjenek… Axel Hellstenius a legalapvetőbb emberi érzéseket tárja fel hősein keresztül. Félelmeik, vágyaik, álmaik gyermeki őszinteségben nyilvánulnak meg. Ezek a félelmek, vágyak, álmok nem kizárólag a sajátjuk… és ahhoz, hogy felismerjük, nem kell feltétlenül „elölről” kezdeni.