Mihályi Orsolya olyan fiatal színésznő, aki…
…táncosnő szeretett volna lenni, és bár szülei gondolkodás nélkül támogatták, a felvételin nem találtatott alkalmasnak a 10 éves dagi kislány. Általános iskolai magyartanára mesemondó versenyre küldte Orsit, mert már akkor olyan szép volt a hangja. A kislány elment, győzött, majd szavalni kezdett és sorban megnyerte a városi, a megyei és az országos fordulót is. Színház iránti vonzalmát az őt mindenben támogató családjának köszönheti, és bár édesapja szerette volna, ha közgazdász lesz, a 18 éves lány végül másfelé vette az irányt…
– Felvételiztem a színművészetire, ahova természetesen nem vettek fel. Se először, se másodszor és ötödször se. A második rostán hullottam ki, Kaposváron a harmadikig jutottam, végül az Operett Színház stúdiójában, majd az Új Színházban kezdhettem tanulni.
– Mit jelent az, hogy „természetesen” nem vettek fel a színműre?
– Szerintem ez hetven százalékban a szerencsén múlik. Hogy éppen milyen lelki állapotban vagy. Nem árt persze tehetségesnek lenni, és tudni kezelni azt a nyomasztó érzést, hogy „Úristen, annak a szent helynek a küszöbén állok, ahová mindig is vágytam belépni!” Sajnos rossz vizsgázó vagyok…
Kszel Attila, rendező (Vonatles-Trainspotting 2006.): „Orsi olyan fiatal színésznő, akire minden színháznál szükség lenne.. Kitűnő karakterérzékkel és elemi humorral rendelkezik, ráadásul csinos, és technikailag is felkészült, jó a beszédtechnikája és megbízhatóan énekel. A színpadi mozgás az egyik legnagyobb erőssége, egyéni gesztusaival, mimikájával, és különleges hangszínével könnyedén formál meg akár szélsőséges karaktereket is. Kortalan alkat, és komolyan gondolja a hivatását, ezért – szerintem – hosszú és eredményes pályafutás elé néz.”
A Győri Nemzeti Színház Függöny Fel! című előadásában kacagtatóan adja a buta színésznőt, közben már a Kabaré Lolijára készül, de drámai monológokra is vágyik, szeretne több olyan lehetőséget kapni, amelyben bizonyítani tud. A rábízott figurákban hasonló karakterjellemzőket keres saját személyiségével.
– Tanulsz a szerepeidből magadról?
– Ha átgondolom, eddig főként prostikat játszottam. (nevet) A színészet élethosszig tartó tanulás, önismereti fejlődés. Én most épp a koncentrációt és a türelmet tanulom, nemcsak a színpadon, az életben is.
Funtek Frigyes, rendező (Függöny fel! 2010.): „Orsi olyan fiatal színésznő, akin már a próbákon halálra nevettem magam, s ez egy vígjáték esetén nem is kevés..”
– Az elszánt küzdelemben nincsen olyan pont, mikor az ember lánya elgondolkodik?
– Dehogynincs. Az Operettben kiderült, hogy nem tudok annyira énekelni, mint a többiek, akkor átmentem az Új Színházba, hiszen rájöttem, hogy prózailag még nagyon sok mindent kell tanulnom ahhoz, hogy énekesként jól működjek. Először színészként kell elsajátítani mindent, mert az énekesi sokkal összetettebb műfaj. Sokat tanul az ember a kollégáktól, rendezőktől, a műszaktól, a kellékestől, a jelmeztervezőtől és az öltöztetőktől. Mikor ezt megértettem, nem mentem el többször felvételizni.
Forgács Péter, rendező (Koccanás 2009.): „Orsi olyan fiatal színésznő, aki annak ellenére, hogy nagy volumenű szerepeket még nem kapott, „csak” jelentős alakításai voltak, instrukció-fogékony, megbízható és kifejező. Lehet rá építeni bármilyen műfajú előadásban. Ami igazán fontos és pozitívum, hogy zseniális humora van, ami nélkül nem színész a színész.”
Utóhang
Orsi e-mailben:„…Éjszaka, mikor átvettem magamban a napot, miután az interjút csináltad velem, nyugtalan voltam. Azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem mondtam el azt, amire igazán a vágyom: Egy faházat szeretnék a természetben, fák és egy kis patak mellett. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de ez az álmom. Hosszú idő lesz a megvalósítása, de remélem, leszek olyan kitartó, mint a színészetben. És egy gyerekre is vágyom lassan, jobban, mint egy nagyon jó szerepre….”
Pottyondy Nóra