Mi viszi őket a Nemzetibe?

Hárman a Nemzeti Színházhoz szerződő színészek közül: Nagy-Kálózy Eszter, Bánsági Ildikó, Reviczky Gábor. Mindhármuktól azt kérdeztük, miért csatlakoznak az új társulathoz, mit várnak a következő évadtól. Az új vezető iránti szimpátiát, az összeálló, új társulatot vagy saját, szakmai motivációjuk felfrissülését említették.

Nagy-Kálózy Eszter: másodjára lehetek jelen új színház születésénél

– Alapvetően mindig társulatban képzeltem el az életemet, habár elég hosszú ideje, 2005. óta szabadúszó vagyok.” – kezdte a művésznő. – Ez az időszak most újra eljött az életemben, nagyon boldog vagyok. Ráadásul másodjára fordul elő velem, hogy benne lehetek egy újrainduló színház kezdő csapatában. Ez mindig izgalmas helyzet: most alakul ki minden, az arculat, az ízlésvilág. Izgalmas kihívás, fel tudjuk-e venni a fonalat, mennyire tudjuk követni Attila elképzeléseit. Nekem már az évadterv ismertetésekor nagy biztonságérzetem alakult ki, nagyon biztató, hogy egy leendő igazgatónak ennyire határozott, átgondolt elképzelései vannak már az évad kezdése előtt.
– Hiányzott ez a biztonság az életéből?
– Nem voltam rossz helyzetben az elmúlt években, ugyanakkor más a szabadúszó és a közösségi lét. Az utóbbi helyzetben a színész szívén viseli az anyaszínháza sorsát: úgy érzi, tőle is függ, milyen az egész. Fontos, hogy mennyi energiát mozgósít magából. Én szeretnék ilyen építőkő lenni, nagyon szimpatikus számomra, hogy Attila a színészeire alapozva építi fel a színházát.
– Milyennek látja a most összeálló társulatot?
– Sokakkal dolgoztam már korábban, számos barátom van köztük. A többiekre kíváncsi vagyok. Biztos vagyok benne, hogy jól fogom érezni magam.
– Konkrét feladatokat tud már?
– Még nem voltam szerződtetési tárgyaláson, egyelőre annyi biztos, hogy Weöres Sándor Psychéjében játszom, amit a leendő igazgató rendez.
– Lesz ideje tovább játszani a máshol futó előadásait?
– Hónapról-hónapra épül majd csak fel az új nemzetis repertoár. Az én szívem közepén ez a fajta színház áll, ugyanakkor nagyon szeretem, felpezsdítenek a Centrál Színházban játszott, szórakoztató előadások is. Ezek közül több jövőre is műsoron lesz.

Bánsági Ildikó: minőségi rendezőkre vágyom

– Konkrét feladatokat még nem tudok, nem ültünk még le beszélgetni, de őszintén szólva jelen pillanatban nem ez foglalkoztat, hanem, hogy ezek között az emberek között lehetek. Biztos mindenki ezt mondja, de nekem is régi vágyam, hogy újra dolgozhassak Vidnyánszky Attilával. 15 év alatt, amióta megismerkedtünk, kétszer volt erre alkalom, azóta ő nálam a Numer One. Mindig vártam, mikor kerül erre újra sor, akkor is, amikor a korábbi Új Színházban volt nálunk művészeti vezető. Most itt van a lehetőség. Azt hogy miben, mekkora szerepem lesz, tulajdonképpen másodlagos.
– Milyen szívvel válik el az Újszínháztól?
– Nagyon sok mindent átéltem ott, 14 éve vagyok tag. Nagyszerű társasággal, a Kelemen László Színkörrel csatlakoztunk oda. Aztán az évek folyamán kezdtünk szétszóródni. Tavaly igazgatóváltás is történt, a mostani évadban két nagyszerű lehetőséget kaptam. Nagyon jó szándékú emberek álltak össze most is, semmi rosszat nem tudok mondani. Mindössze a minőségi rendezés hiányzik nekem már jó öt éve. Ezért vagyok most boldog, mert újra olyan rendezőkkel dolgozhatok majd, akik fel tudnak emelni. Csak a kihívás érdekel. Annyi mindent csináltam már életemben, tudok én már magamtól bukfencezni. A plafont szeretném elérni.
– Hogy tetszik az évadterv?
– Mind csupa jó ötlet: a felolvasószínház, az irodalmi estek, a vendégelőadások Beregszászról, Debrecenből. Örülök, hogy találkozhatok majd újra a barátnőmmel, Ráckevei Annával és másokkal is a régi csapatból.

Reviczky Gábor: motiváció miatt indulok új helyekre

– Mi vonzza Önt az új Nemzetibe?
– Ilyen elképesztően színes és minőségi repertoár, hozzáállás és annak a vágya, hogy összekapcsoljon művészeti ágazatokat, még nem állt fel Magyarországon. Ezek közül bármiben is részt venni nagy megtiszteltetés. Nagyon sok kiváló színész marad és jön a Nemzetibe.
– Könnyen össze fog állni az új társulat?
– Az első percben. Tapasztalt színészekről van szó. Színpadon nincs ideológia.
– Egyik emblematikus arca a Vígszínháznak. Miért döntött a váltás mellett?
– Kellett valami motiváció. Ezért mentem el Hippolytot játszani Békéscsabára is Eperjes Károly hívására. Másik városba, másik színházba. Azért, hogy megismerjen, megszeressen egy másik társulat, város is. Úgy érzem, mindkettő sikeresen megtörtént. Ez a motiváció visz a Nemzeti Színházba is. Rendkívül megtisztelő módon én voltam az első budapesti színész, akit hívtak. Erre nem lehet nemet mondani. Bárki bármit mond, a színház egy hierarchikus szervezet. A Vígszínházban eltöltött 32 év alatt, a színészi pályán eljutottam egy meghatározott rangig. Nagyon komoly dolog a döntésem, veszélyes is, amikor feladom mindezt. Ugyanakkor a színész empatikus lény, érzi, hol fogadják nyitottan, meleg szívvel.

– Tud vagy szeretne megtartani valamit a vígszínházas repertoárjából?
– Nem tárgyaltunk még róla. Lehetséges, hogy lesz ilyen előadás. Ám például a Hegedűs a háztetőnt, amit a kettős szereposztás miatt átlag másfél havonta játszok el egyszer, nem fogom vállalni. Ez ebben a felállásban túlságosan nagy vakugrás.
– Mit fog játszani a Nemzetiben?
– A nyitó előadásban, A vitéz lélekben kezdek egy kisebb szerepben. Titkon örülök, hogy nem rögtön főszereppel debütálok, hiszen sűrű az életem addig: Veszprémben az Adáshibában játszom, nyáron egy hatrészes tévéfilmet forgatok.

Kép és szöveg: Csicsely Zoltán