2021. augusztus 2-án a Gyulai Várszínház Erdélyi Hetének második előadásaként az Aradi Kamaraszínház A Zördög című pajzánul népies, három Móricz-egyfelvonásost feldolgozó komédiacsokrát tekinthette meg a közönség. A Zördög, a Dufla pofon, illetve a Lélekvándorlás jeleneteit Tapasztó Ernő rendező a Juhász Zenekar élőzenéjével, valamint Farkas Tamás a békéscsabai Tabán Táncegyüttes által bemutatott koreográfiáival próbálta tovább fűszerezni. A Déryné Programban szereplő előadás készítőinek aránylag kevés idejük volt az „átállásra”, hisz nagyjából ugyanez a színészgárda (vagyis Éder Enikő, Tege Antal és Katkó Ferenc) játszotta aznap korábban A kolozsvári bíró című zenés mesejátékot is. A Várszínpadon előadott, Tege Antal által rendezett Mátyás-mese után kamaratermi paraszttréfákra vágyó közönségnek összességében igencsak pozitív meglepetésben lehetett része.
A Zördög nem alszik, sőt, népdalcsokorral indít, ami prózai darabra számítók ízlésének talán kissé hosszú, ülve pedig kifejezetten kellemetlen a főként a népi alkoholizmus és a szerelem mámorát tematizáló nótákat hallgatni. Amíg nincs színész a porondon, bőven van ideje a közönségnek elmélázni az erősen stilizált, inkább csak jelzésértékű díszlet összeszedetlenségén, melyért talán az előadás „utaztathatósága” a ludas. Ez az egyszerűség később a felvonultatott jelmezekben is megmutatkozik, melyek közül néhányat A kolozsvári bíró után egyazon napon másodjára is láthatott a szemfülesebbje. A zenével már-már hívogatóan túltöltött térbe vonul be egészen sokára a Katkó Ferenc alakította „krónikás”, bottal a földet verve. A Dufla pofon kezdetén ő ad hírt a faluban házasodni készülő szerelmesekről, akik rögtön be is vonulnak, zenével, oldalról, a közönség mellől, két táncospárral és némi kereplőzajjal kísérve. Bár a két női táncos-énekes hangja elvész a gyorsan pergő lakodalmi forgatagban, a piruló menyasszony és az ő fejére fátylat tűző lány összemosolygása egészen gyönyörű. Plútó, a részegnek és papnak tűnő elöljáró adja össze őket, olyan ikonikus áldomásokat szórva rájuk, mint az „ezer lapostetű lepjen be benneteket”, vagy a jól csengő „rövid az élet, hosszú a sír, mindenki annyit baszik, amennyit bír”.
Míg a nagy esküvőjelenet után a táncosok láthatóan kiválóan érzik magukat a színpad elején, A kolozsvári bíróban még csupán a másik felé tapogatódzó Éder-Tege-páros gördülékenyen pöröl a háttérben. Kiderül, hogy a nőt nem a férfi fogja „kitanítani” a nászéjszakán, és a férfi sem élt épp kolostormagányban. A másik testének birtoklása mellett természetesen hamar átfordul a szó egyéb birtokolható ingóságokra és ingatlanokra, s a vita már azon megy, hogy mindenféle haszonélvezet az új asszony öreganyjáé. Az általános anyós- illetve öreganyósellenes cinkosság ezen a ponton néhány igen jól elsülő közönséggel való összekacsintást eredményez. Ezek után csattan el az a bizonyos dufla, majd a nagymama halálhírére előkerül a házipálinka, meg két pohár is.
Némi zenés-táncos átkötés után, már új gúnyában áll a színen a Lélekvándorlás asszonyszemélye, Mari (Éder Enikő), aki „váltást” követően kukoricát morzsol és jól játssza az elégedetlent. Van is rá oka, hisz férje (Tege Antal) szeretőt tart, akit kedvesen az egyik néptáncoslány jelenít meg. A csalfa háziurat a felesége mellett ráadásul mélyebb gondolatok is gyötrik, melyeket elő is ad az asszonynak, aki nem érti, hogy „amikor meggebed a tested, a lelked elvándorúl”. E jelenetből a férj és a dacból szerzett szerető (Katkó Ferenc) mellől kiragyog Éder Enikő finoman árnyalt játéka, aki egyszerre tudja a szeretni és szeretve lenni akaró, simulékony nőt, az összetört embert, és a házasságában csalódott feleséget, akit dühít, hogy ura „telezabálja magát azzal a büdös pálinkával”. A Lélekvándorlás ugyan egymásra épülő zenei betétekkel zárul, de még nem érzi a közönség, hogy elég volt a jóból.
Az előadás címét adó egyfelvonásos került az est legvégére. A Zördög két koma (Tege Antal és Harsányi Attila), egy tengeri- és egy dinnyecsősz versengéséről szól. A zenészek geges vonójátéka által még komikusabbá tett, a két karaktert bemutató mozdulatsorok után a mind alkatra, mind jellemre különböző férfiak azon vitáznak, sima görög- vagy barázdás sárgadinnyéhez hasonlít-e jobban a meztelen nő. Ugyan teljesen pőrén még egyik sem látott asszonyt, hacsak nem számoljuk azt a szobrot, ami „kűbű vót”, és amit egyikük a közelben lakó előkelőség házában lesett meg. Mivel úgyis a „a szoknya teszi az asszonyt”, elméletben nem kéne számítania, hogy szép vagy csúnya a nő. Mégis, az egyik felesége ilyen, a másiké olyan, s ezen a ponton már csak a hűségesség döntheti el, melyik asszony a „feljebbvaló”, így a férjek cselhez folyamodnak. Mindkét nőt Éder Enikő játssza, ám itt már nem csupán ruhacserével érzékeltetik a karakterváltást, hanem a színésznő is megcsillogtathatja kiváló komikai eszköztárát. Az elnagyoltan, s könnyfakasztóan nevetségesen alakított (egyébként szintén csalfának bizonyuló) csúnya asszony táncával-énekével ér véget a népi vigasság, melyben végül mégis a szép asszony bizonyul „szebbnek”.
A Zördög, és ezzel együtt az alkotók legnagyobb erőssége, hogy ebben az előadásban mindenki a „helyén” van. A színészekre a leginkább rájuk szabható karakterek kerültek, a zenészek pedig olyan egyensúlyt teremtenek a szöveg és a színészi játék között, mely még ebben a zenés-táncos-népies műfajban is ritka. Habár egy egészen hasonló, mi több, ugyanezen Móricz-szövegekkel operáló előadást 2007. augusztus 3-án például már láthatott a közönség, a Kép-Szín-Ház Alapítvány, a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Hetek Csoportja előadásában, a gyulaiak 2021-ben éppen azt kapták, amire szükségük volt: egy enyhén anakronisztikus, de egyébként önfeledten végigmulatható előadást.
Az írás szerzője a PIM-OSZMI – PKÜ Szakírói kurzus résztvevője, egyetemi hallgató.
A képeket Kiss Zoltán készítette.
