Mesés férfiak szárnyakkal

Gagarin és Tyitov, Koroljov és Glusko, a szovjet űrprogram emblematikus figuráinak személyes sorsa és tragédiája számunkra valójában csak ürügyként szolgált ahhoz, hogy végigtekintsünk a fizikai magasságokat meghódítani vágyó ember történetén, kezdve Ikarosz és Daidalosz mítoszával Leonardo da Vinci találmányain át Ciolkovszkij tudományos és társadalmi utópiájáig, illetve a transzcendenst megtagadó materialista világ látszólagos győzelméig – írja a Csokonai Színház legújabb előadásról a rendező, Vidnyánszky Attila.

– Még tavaly télen, november végén, december elején felhívott Vidnyánszky Attila, volna-e kedvem dolgozni vele – eleveníti fel Szénási Miklós a Mesés férfiak szárnyakkal egyik szerzője arról, hogyan kapcsolódott be a Csokonai Színházban hosszú hónapokig folyó munkába, amelynek gyümölcse a 2010. november 26-ai premier. Így folytatja:

– Beültünk egy kávézóba, ahol Attila jó másfél órán keresztül vázolta vízióját a repülésről. Elszánt volt és lelkes. Úgy beszélt, mint aki látja maga előtt mindazt, amiről szól a forró fekete meg az üdítő mellett. S ahogy ömlöttek belőle a szavak, én is láttam mindazt, amit színpadra álmodott. Ez a vibráló, fantasztikus látomás magával ragadott.

Image

Vidnyánszky Attila úgy tekinti, hogy a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás létrehozásának története nagyívű, szerteágazó, és fokozottan érvényes rá a színházi munkák esetében alkalmazott általános jelző: ízig-vérig közös alkotás. Ebben az értelemben az előadás teremtése egyúttal modellje is annak a heroikus, és sokszor utópisztikus küzdelemnek, amelyet az emberiség folytat tudatra ébredése óta, hogy elszakadhasson a Földtől, hogy kezével érinthesse az eget, sőt, eljuthasson valami számára teljesen ismeretlen világba. Úgy hiszem, hogy ez a mű egy nagyszabású kísérlet annak a különös jelenségnek a megragadására, amely többé-kevésbé minden alkotó embert mozgat: törekedni följebb, tovább, megismerni a lét titkait… nos, mindez persze egyidős az emberiséggel, mégis időről időre újrafogalmazzuk azt a vágyunkat: hogy többek szeretnénk lenni, mint ami megadatott nekünk.

– A próbafolyamat során olyan irgalmatlan morális kérdésekkel szembesültünk – meséli Vidnyánszky Attila, a rendező –, amelyek nyomán kénytelenek voltunk önmagunkra és az emberi lét alapkérdéseire adott válaszainkat is újragondolni: hol a határa az áldozathozatalnak? Ki döntheti el, hogy kié legyen a dicsőség, és ki legyen a névtelen, elfeledett áldozat? Miért vagy kiért érdemes egyáltalán áldozatot hozni, és emögött csak az emberi ambíció, vagy valamiféle isteni elrendelés áll?

Image

Gagarin azt mondja az előadásban: „nincsen erre földi szó, mely kifejezné elválásomat a Földtől, ehhez különleges poéta-űrhajósok kellenek” – és mesés férfiak szárnyakkal, Debrecenben.

k.i.s.