„Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog”
A padlás Dunaújvárosban
A negyedszázaddal ezelőtti vígszínházi bemutató óta több generáció nőtt fel Presser Gábor- Sztevanovity Dusan – Horváth Péter szívet melengető meséjén. A padlás minden idők legsikeresebb magyar musicalje, amely műfaji megjelölése szerint is félig mese- félig musical, nem csupán az ország összes színházát járta be, hanem több határon túli színház gyerek- és felnőtt közönségét is elvarázsolta.
Színháztörténeti csemegeként ma már mindenki tudja, hogy a Presser – Dusan szerzőpáros a zsennyei alkotóház közös magányában egy televíziós mesesorozat, és egy régóta esedékes Zorán-album zenei anyaga helyett írta meg azt a zeneművet, amely később A padlás lett.
A színpadi szöveg és a zenei anyag egymáshoz illesztése sem volt problémamentes, ezért hívták segítségül Horváth Péter írót, aki társszerzője lett az elkészült és bemutatott szövegkönyvnek.
A húszéves jubileum kapcsán Horváth Péter mellett, Sztevanovity Dusan vall megrázóan a mű születésének érzelmi hátteréről, egy sohasem felejthető nagymamáról. Az már örökre rejtély marad az utókor számára, hogy a Szilvás gombóc szám ihletője vajon Presser Gábor, vagy a dramaturg, Radnóti Zsuzsa édesanyja, hiszen mindketten kiváló szakácsok voltak, az viszont biztos, hogy Dusan által emlegetett jószívű nagymama, aki mindent tud az emberekről, a mű kulcsfigurája lett. Mamóka jósága és Témüller ármánykodása tartja egységben a világot egy olyan darabban, amelyben a jóknak kell győzedelmeskedni, hiszen a mű 7 éves kortól 99 éves korig szól minden felnőttnek és gyereknek.
A padlásnem csupán Presser zseniálisan gyönyörű dalainak, Dusan költői dalszövegeinek, hanem az olykor túlírt, néhol talán nem mindig következetesen ugyanabból az anyagból kiemelt, elfelejtett mesehősöket felvonultató meséjének és figurakezelésének köszönheti új és új színpadi életét.
A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház készülő előadása komolyan kívánja venni a zeneszerző szavait: ez a mű családi, közösségi színház legyen.
Nagyon nagy tisztelettel emlékezve a két legendás alkotó, a Rádióst játszó Kaszás Attilára, valamint a díszlettervező Fehér Miklósra, mégis szeretnénk megteremteni a magunk „padlását”, amely „itt áll ég és föld között”, úgy vizuálisan, mint karaktereiben, egy korszerű, komplex színházi formanyelven.
A bemutató rendezője nem véletlenül Kuthy Ágnes bábrendező, aki egyszerre ért a gyerekszínházhoz és a modern színház képi megteremtéséhez; látványtervezője Polgár Péter, a zenei anyag pedig Presser Gábor negyedszázada várt, tavaly megvalósult szimfonikus zenekari felvétele lesz.
Szeretnénk, ha a Bartók színpadán Sztevanovity Dusan a mű „üzenetéről” megfogalmazott mondatai csengenének vissza: ”A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó Témüllerek bármennyit pusztítanak, nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben.”
Dunaújvárosban Kútvölgyi Erzsébet játssza Mamókát: erős, őszinte személyiség. Méltó utóda az immár az égi társulatban szilvás gombócot főző első csodanagymamának: Tábori Nórának.
B. K.