Mélyrepülés a Spirita Társulattal a Bethlen Téri Színházban

˝AZ SINCS, AMI VAN”

– MÉLYREPÜLÉS MACBETHTEL ÉS A SPIRITA TÁRSULATTAL –

Sötét. Homály. Felvillanó fények. Mennydörgés. Semmiféle díszlet. Csak az üres színpad. Mint egy rémálomban. Vagy amikor olyan szörnyű emlékek rohannak meg minket, amelyeket legszívesebben kidobnánk tudatunk szemetesébe. William Shakespeare legrövidebb, Skóciában játszódó tragédiáját a Spirita Társulat tolmácsolta a közönségnek a Bethlen Téri Színházban. Egyszerűen, sejtelmesen, nyomasztóan és nagyon feketén. Ahogyan a félelmet vagy a halált képzel(het)jük el.


       Felcsendül a zene. A karzat jobb felső sarkában folyton megvilágított Lovász Ákos (Groom) dj-n, és a pultból feltörő elektronikus zenén túl feltűnik a párkányon három, különböző stílusú (bohó, díva, csábító főnök), ám egyformán feketébe öltözött boszorkány. A csábító, szexis főnök, a vészjósló tekintetű Hekaté szerepében Fekete Patricia, a dívaként megjelenő Deszpoina Korcsmáros Felicia alakításában és a bohó, hajfonatával kissé infantilis kinézetű, ám ⸺ nővéreihez hasonlóan⸺ gonosz mosolyú Brimo, akit Efstratiadu Zoé testesít meg. Vagyis a makrokozmosz képviselői, akik mozgatják a szálakat. Akik rendezik földi életet. Akik a kezükben tartják minden egyes ember sorsának forgatókönyvét. Rajtuk áll az, hogy mikor engednek betekintést a lapok közé. És a mi felelősségünk, hogy a megszerzett információval mit kezdünk.
 

Egressy G. Tamás nem először nyúlt egy klasszikusként aposztrofált drámához. Shakespeare mestert különösen kedveli. A tánckarral megbolondított Rómeó és Júlia, valamint a revüként újragondolt és újrarendezett Hamlet után e skót hadvezér és a körülötte élők végzetét állította színpadra. Végig követi, valamint végig követteti velünk, miként árasztják el a főhős elméjét gyilkos, mérges skorpiókhoz hasonló gondolatok – amelyek aztán szaporábban terjednek el a skót udvarban, mint a pestis. Abban a skót udvarban, ahol az alacsony, ellenben szilárd és határozott Duncan az uralkodó. A Trónok harcában megjelenő királyokra emlékeztethet bennünket Bárány Gergely szerepformálása.

 

szedo_ivan_3.jpg

Fodor Boglárka, Bárány Gergely, Gulyás Ádám és Sipos András (fotó: Szedő Iván)

       

     Az őrület kegyelemteljes emberi állapot. Nem érzékeljük a külvilágot, nem vagyunk tudatában sem a jó, sem a rossz cselekedeteinknek. Elfelejtjük azt, hogy igazából senkiben sem bízhatunk. Vagyis senkiben sem merünk igazán bízni. ˝Forgalmon kívül” helyezzük magunkat, és erre még indokunk is van. Eleinte Gulyás Ádám, azaz a norvégok elleni csatában győztes, kissé heves természetű hadvezér, Macbeth a kábítószerekhez, majd a királygyilkosságot elkövetve az ész elvesztéséhez „folyamodik” azért, hogy ne kelljen látnia éppen beteljesülő sorsát. Gulyás hirtelen változik elmezavarodottan agresszívvá – szinte már túl gyorsan, a megőrülés íve nélkül.


A nagyon vonzó, ám ugyanakkor hideg, számító és hatalomra áhítozó Fodor Boglárka – azaz Lady Macbeth – is követi férjét ebbe a ˝másállapotba”. Bűnnel (vagy bűnökkel?) terhelt lelkiismeretén csak egy hallucinációs rohammal, és a rohamban megjelenő, az általa közvetetten meggyilkolt lelkek őt injekciós tűvel megmérgező segítségével tud könnyíteni. Mert a bűn sosem marad(hat) megtorlás nélkül. Elvileg.
De vajon mi a bűn? Van-e abszolút bűn? Vagy e fogalom tartalmát mindenki egyénileg, szubjektíven határozza meg? Bűn-e az, ha ⸺ az eddigi Spirita előadásokban főként komikus szerepekben látható ⸺ Nádas Gábor Dávid lojális, tisztességes és decens MacDuffként leszúrja őt, a várandós felesége haláláért (közvetetten)felelős, és szörnyű gaztett árán trónra jutó főhőst? Megbocsátjuk neki, mert Nádas remekül alakítja a „normálist˝ és az ˝egyszerűt” ebben az abnormális, sötét és füsttel teli világban. Amelyben Macbeth sem koronát visel, hanem napszemüveget és egy súlyos, szürke bundát.

 

Amely világ nemcsak a később szétzilált hajú MacDuffot, hanem kedves, csendes, szerény feleségét, Lady MacDuffot is magába szippantja. Perényi Luca ˝halálos” jelenete a darab egyik fő mozgatórúgója. Haláltusájában nemcsak a magzatát és magát Macbeth már régóta tébolyodott katonájával, Connorral ⸺ vagyis Sipos Andrással ⸺ szemben védő anya, hanem a tehetetlen nő és a magára hagyott ember (vagy emberiség) is jelen van.
Apropó, Connor. Az ő esete (is) bizonyítja, hogy az ital (is) remekül el tudja feledtetni a gondot és a bút. Ha folyton iszunk, akkor örökre. De az sem elvetendő, ha eredendően gyengeelméjűek vagyunk. Akárcsak Bittner Dániel, azaz Fleance.
Lehet, hogy ők járnak el „helyesen” a darabban? Ők, aki kezdettől fogva ˝mesterségesen” vakok a világ szörnyűségeire?

 

szedo_ivan_2.jpg

Fodor Boglárka, körülötte balról jobbra: Bárány Gergely, Perényi Luca, Korcsmáros András (fotó: Szedő Iván)

   

      Nyomorult, sötét, kietlen világ keríti hatalmába a nézőt a Bethlen Téri Színházban. És ezen a hangulaton Macbeth bajtársa, Banquo emberi szavai és tettei – (látszólagos?) ártatlansága és embersége sem segít. Hiába hát Korcsmáros András szépen artikulált mondatai és őszinte arckifejezése!
Azt gondolnánk az előadás kezdetén, hogy a kerekesszékben ülő miniszter, Ross jár a legrosszabbul. Aztán rádöbbenünk: Kocsis Fülöp Soma karakterének testi nyomorúsága semmiség a többi szereplő lelki nyomorultságához, és bensőjük folyamatos rothadásához képest.

 

És feltűnik egy fehér pont. Czibere Krisztián az egyetlen, aki a király fiaként, Malcolmként fehér nadrágot és öltönyt visel. És noha apja erőszakos halála után elmenekül, hogy aztán Macbeth meggyilkolása után átvegye a hatalmat, a remény mégis ott lehet minden egyes nézőben: lehet, hogy ő lesz a halvány fénysugár a végtelenül sötét éjszakában?

Nem a ruha teszi az embert. Hamlet hiába veszi le fekete ingét, a gyász és a keserűség ott tombol a szívében. Így Malcolm is hiába porolja le tiszta zakójának ujját, ha a lelke már feketedik. És ehhez mérten borul el mindjobban Czibere arca.

 

kovacs_krisztina_0.jpg

Elöl Czibere Krisztián, mögötte Bittner Dániel, Korcsmáros Sndrás, Nádas Gábor Dávid. Jobbra tovább: Gulyás Ádám, Kocsis Fülöp Soma, Sipos András, Fodor Boglárka. A karzaton a boszorkányok (balról jobbra): Efstratiadu Zoé, Fekete Patricia, Korcsmáros Felicia (fotó: Kovács Krisztina)

   

    Az előadás idején szinte végig színen vannak a boszorkányok. A túlvilág háromtagú, szoros egységet alkotó képviselőtestülete egy pillanatra sem hagyja kétségek közt a nézőt: ők irányítanak. Mindig és mindenkor. Legyen szó táncjelenetbe forduló szeretkezésről, tőrdöfésről, pisztolylövésről, őrületről. Ők irányítanak. Varázslattal, szóval, tettel, homályos jóslatokkal. Vagy talán a DJ a dirigáló a téboly hangjaival….?
Sakkfigurák vagyunk egy olyan játszmában, amelynek kimeneteléről már rég döntöttek odafönt. Mi csupán igazodni tudunk az általunk nem sejtett, ám előre megírt végzethez és a hátralévő időhöz. Állítólag így is tudunk még egy kis időt, még egy kis életet csalni magunknak és magunkért.
Tegyük fel a kérdést: megéri?

 

És válaszoljuk meg önmagunknak a legközelebbi, a Spirita Társulat által bemutatott Macbeth előadáson!