Méltó utód a színpadon

Horváth Lili nem volt öltözőben felnövő kisgyerek

Egy híres színésznő édesanya bizonyára egyrészt nagy segítség, másrészt állandó összehasonlítás, elvárás is a második generáció tekintetében. Horváth Lili már fiatal színésznőként bizonyított, s azóta is ragyogóan megfelel a folyamatos kihívásoknak. Ma már nem amiatt híres, mert Tordai Teri lánya, hanem alakításairól, szerepeiről, hisz tehetségére, szakmai tudására alapozva építette fel a saját maga hírnevét.

– Az Ön édesanyja Tordai Teri, így nem volt nehéz belenőni a színészi létbe.

– Én egyáltalán nem voltam egy öltözőben felnövő kisgyerek. A mamám nagyon sokat dolgozott, de arra ügyelt, hogy ha együtt vagyunk, az minőségi idő legyen, és ez ne a színházban történjen. Ettől függetlenül természetesen engem is megfertőzött a színházi világ. Mivel elég zárkózott, visszahúzódó kislány voltam, jelmeztervező akartam lenni – egyébként a neves jelmeztervező Horváth Kata, az én nagynéném – ezért ruhaipari szakközépiskolába jártam. Ott az irodalom tanárom szavalóversenyeken indított, amiket sorra meg is nyertem. Közben elkerültem Földessy Margithoz – az én színész generációm hetven százaléka odajárt –, és ő volt az, aki felkészített a felvételire. Édesanyám nem is nagyon tudott róla, de egy tanácsa azért volt a pályaválasztásommal kapcsolatban. Ha elsőre nem sikerül a felvételim, akkor valószínű nem látnak bennem semmit, kár tovább erőltetni, s akkor felejtsem is el a színészi pályát.

– Megfogadta a tanácsát?

– Bizonyára megfogadtam volna, de az történt, hogy elsőre felvettek a Zsámbéki Gábor prózai osztályába. Ez elég erős osztálynak számított, Ónodi Eszter, Fullajtár Andrea, Pelsőczi Réka és még sorolhatnám az osztálytársak nevét. Volt olyan tanárom, aki simán „Terizett” nyilván édesanyámra utalva. Ez az elején nem mindig esett jól, hisz egy útját kereső színész nem szereti, ha hasonlítják bárkihez is. Ma már ez egyáltalán nem zavar, sőt! Van úgy, hogy egy-egy szerepemben felismerem magamban anyám mozdulatait.

– Partnerként álltak együtt színpadon?

– Kétszer játszottunk együtt, de még jó lenne újra egy színpadon állni. A közelmúltban találtunk egy Tennessee Williams darabot, amiben van két olyan szerep, mely korban, a mamámhoz is és hozzám is passzolna. Ezeket jó lenne megformálni, s remélem, meg is valósul még egyszer közösen a színrelépésünk.

– Az Ön szakmai elismerése már pályája elején megtörtént.

– Igen, Jászai Mari díjat egész fiatalon kaptam. Ennek talán az is volt az oka, hogy a rendezők – Alföldi Róbert, Tordy Géza, Valló Péter – nagy szerepekkel kínáltak meg már az elején, ilyeneket bíztak rám, és megbíztak bennem. Eljátszhattam a Lady Machbet-et, az Elektrát, a Vágy villamosában Stellát, a Figaró házasságában a grófnét. Sose voltam egy naiva alkat, ezekkel a szerepekkel szinte megelőztem saját magam, és így ez a díj számomra maga volt a csoda.

– Ezek után mi az a szerep, amire még vágyhat?

– Sosem voltak szerep álmaim, hisz mindig olyan jó feladatokat kaptam a sorstól. A pályám úgy alakult, hogy a főiskola után a Budapesti Kamaraszínházban kezdtem. Majd mikor Németh Kristóf és Bank Tamás átvette a Játékszínt, – a kamarát pedig, elbúcsúztattuk – idejöttem. Itt mindenki szabadúszó formailag, de én valójában tagnak érzem és vallom magam. Korábban rengeteg drámai szerepet játszottam, és most a Játékszínben, szórakoztató, de nívós darabokban, vígjátékokban, krimikben játszhatok. Ez megint egy csoda az életemben. Az Utolsó hősszerelmesben, a Nyolc nőben, mind-mind meg kellett tanulni, hogy ez milyen színészi játékot kíván. A Tíz kicsi négerben pedig, – ami valóságos krimi – egy igazi, nálamnál idősebb, karaktert kellett megformálnom. Amit szeretnék viszont még, az a filmezés. Eddig kisebb filmes szerepeim voltak, de egész estés filmszerepem még nem. Egy amerikai tévéfilmmel kezdtem, a Bűn és bűnhődésben, de bízom benne, hogy lesz még több lehetőségem is, és köztük főleg magyarok. Ha lenne színvonalas tévéfilmsorozat, abban is szívesen szerepelnék, illetve, egy olyan nívós műsorban, amiben felkérnének, mondjuk műsorvezetőnek, azt is szívesen elvállalnám. Van azonban egy határ, ami alá nem szabad menni, véleményem szerint ezt az ember húzza meg magának, egyáltalán nem vágyom celebségre.

– Gyerekekkel is foglalkozik

– Három-négy éve elkezdtem a Földessy Margit tematikáját drámapedagógiával, mesepedagógiával ötvözve tanítani. A tanítás heti kétszer része az életemnek. Nála a kiscsoportosokkal foglalkozom, de tanítok még óvodákban, illetve a Móra Könyvkiadóval együttműködve részt veszek gyermekprogramjaikon, még vidéken is.

– A közeli tervek?

– A jövőt még nem tudom, most alakulnak az évadok. Úgy érzem, a két közelmúltbeli premier, három darab, és a tanítás, ez így a család mellett még teljesen koordinálható, kontrolálható, viszont ki is tölti az életemet.

Tölgyesi Tibor