Maradjunk kapcsolatban!

Megjelent Tarics Péter Latinovits-könyve

Készült

on

A budapesti Hungarovox Kiadó gondozásában jelent meg Tarics Péter újságíró, író tizenegyedik könyve „(I)GAZSÁG ÉS LEHETŐSÉG KÖZÖTT – Hogyan élt és halt meg Latinovits Zoltán?” címmel, amely rendhagyó monográfia a magyar színészkirály, Latinovits Zoltán rendkívül termékeny és gazdag életművéről, valamint halálának körülményeiről, teljesen új adatokkal, először nyilvánosságra hozott dokumentumokkal, fényképekkel, vallomásokkal, a szerző huszonnyolc éves kutatómunkájának eredménye.

A meggyőző erejű könyvből egyértelműen kiderül, hogy Tarics Péter a szó valódi értelmében tiszteli Latinovits Zoltánt. Ez a tisztelet abban fejeződik ki leginkább, hogy nem csupán tárlatvezetést végez Latinovits gondolataiból – bár ez a módszer kifejezetten jót tesz a könyv mondanivalójának –, hanem meggyőződése, hogy ezeknek a gondolatoknak van mához szóló – intellektuálisan és emocionálisan egyaránt mozgósító – jelentése. Kutatásaiban és meggyőződésében megvan az erő és a szakértelem ahhoz, hogy egy értelmileg végiggondolt, indulataiban írott hiteles életrajznak, mint több konfliktusmagra épülő drámának, megtalálja a precíz megjelenítését.

A kötet alaphangját meghatározza az oknyomozó újságíró-író és a termékeny előadóművész szellemi közelítése. A mában vállalja a Latinovits-i világot és a Latinovits-i igazságot. Hangsúlyozza, hogy a jelenben kíván tisztelegni a nagy életmű előtt, és példaértékű szellemi, alkotói magatartást kíván az olvasó elé tárni.

A magyar színészkirály halálának oka és körülményei évtizedekig tisztázatlanok voltak. Egyet tudtunk biztosan: Latinovitsot Balatonszemesen érte a halál, vonat gázolta el 1976. június 4-én. Többen öngyilkosságot emlegettek, ezt azonban soha nem bizonyította senki, az akkori hivatalos verzió mégis az öngyilkosság volt, ez az elmélet konzerválódott a legerőteljesebben. Az elmúlt csaknem négy évtized során még soha senki nem nyomozott Latinovits Zoltán halála körülményei után olyan alapossággal, szenvedéllyel, kíméletlenül kitartó munkával, szakértelemmel, mint Tarics Péter, aki ebben a könyvben cáfolhatatlan bizonyítékok segítségével és minden részletre kiterjedő kutatásai alapján tételesen cáfolja, hogy Latinovits Zoltán öngyilkos lett volna. A rendőrségi jegyzőkönyvek és vasúti dokumentumok felkutatása és összevetése, azok ellentmondásaira építve, a különböző kordokumentumok, a helyszínen történő többszöri vizsgálódás, a szemtanúk megszólaltatása, a halál körülményeinek részletes feltárása alapján egyértelműen bizonyítja, hogy Latinovits Zoltán szerencsétlen és tragikus baleset áldozata lett. Mindezt a különböző tudományágak – matematika, fizika, kriminalisztika – eszközeivel támasztja alá.

Megszólal a kötetben Latinovits több kortársa, valamint azok, akik ma is ápolják, továbbviszik életművét. A könyvben Latinovits sokoldalúságát, művészi értékeit, „cselekvő hitvallását” is bemutatja a szerző, ezen felül olvasható benne Latinovits több írása, levele, kedves verse, valamint néhány róla-neki szóló vers és dalszöveg. Rendkívül érdekes a Latinovits kézírását vizsgáló és elemző írásszakértői nyilatkozat, amelyből mélyebben megismerhetjük Latinovits karizmatikus egyéniségét, kreativitását, esendőségét – a teljesség igényével.

A kötetet – a szövegben közölt fényképek mellett – százoldalas rendhagyó színes fénykép-album gazdagítja, a következő felosztásban: 1. Szilánkok cselekvő hitvallásából. 2. Az élet által rajzolt portrék. 3. Halálának fényképes rekonstruálása. 4. Az utókor tisztelete.

A szerző előadóművészként és a Latinovits-életmű népszerűsítőjeként is elemzi Latinovits pódiumművészetének nemzetépítő jellegét és hatását. A „versmondás Evangéliuma” erőteljesen jelenik meg a könyvben, következésképpen tankönyvként is szolgálhat a versmondók, előadóművészek számára.

A könyv mellékletében található Tarics Péter Latinovits Zoltánról 1988-ban írt – és 2012-ben átdolgozott – „Pokolrapszódia” című egyfelvonásos monodrámája, színműve, amely hivatásos színtársulatok, színházrendezők, színművészek számára is alkotásra ösztönző lehet.

A reprezentatív – 460 oldalas – könyv abban a tekintetben is egyedi, hogy szerzője a kötetbe ragasztott könyvjeggyel, az EsFekete Zoltán grafikusművész által készített ex libris-szel, mint a bibliofilia fontos forrásával, tiszteli meg olvasóját, amely gesztus nagyon ritka jelenség a mai könyvpiacon, s amellyel a szerző mintegy 500 éves hagyományt elevenít fel, felismerve az ex libris művészet-, könyv- és könyvtártörténeti jelentőségét.

Tarics Péter könyve minden bizonnyal az eddig megjelent legteljesebb Latinovits-monográfia a művész-színész életéről, haláláról, „feltámadásairól” és üzenetéről. A szerző azért is hiteles, mert könyvében a szakmai munkát a tényszerűség, a tárgyilagosság, a szerkezeti szigor és a gazdag jelentéstartalmú mondanivaló kidolgozása jellemzi. Tarics Péter bámulatos alkotóerejével ismét remekművet alkotott. Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ez a könyv nem hiányozhat a magyar családok könyvespolcáról.

Nagy Imre
 

Hirdetés

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű