Mátyásmesék Kecskeméten

A kecskeméti Katona József Színház SZÍN-TÁR találkozója számos fiatal tehetségnek biztosít kitörési lehetőséget. Porogi Dorkára is ezen a fesztiválon figyelt fel Cseke Péter direktor. A fiatal rendezőnő a tavalyi SZÍN-TÁR találkozón még a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatójaként mutatkozott be a hírös városban, az idei évadban pedig már ő állítja színpadra a Mátyásmese, avagy hogyan került álruha a királyra? című mesejátékot. Munkájáról nyilatkozott lapunknak.

– Ez az első mesejáték, amit rendezek. Nagyon izgalmas, ugyanakkor félelmetes is ez a feladat. Most sokkal nagyobb kíváncsisággal várom, hogy miként fogadják majd az előadást a gyerekek, mint vártam eddig bármikor bemutató előtt a nézőket. Nyáron diplomáztam Marosvásárhelyen, és eddig Erdélyben inkább klasszikus szövegekhez volt szerencsém, mint Molière: Tudós nők, Gogol: Az őrült naplója, Shakespeare: Rómeó és Júlia című műve. A Mátyásmese tehát nemcsak mesejátékként az első az életemben, hanem egyúttal ez az első kőszínházi munkám Magyarországon.
– Hogyan működtél együtt a szerzővel Németh Virággal?
– Virág nagyon nyitott és kíváncsi volt, ezért tudtunk jól együtt dolgozni. A színház csapatjáték. Drámát írni kétféleképpen lehet: vagy úgy, ahogyan regényt vagy verset ír az ember, tehát senkit nem enged az íróasztala közelébe, vagy pedig beszélgetésekből, improvizációkból együtt hozunk létre egy szövegkönyvet; ilyenkor viszont a dramaturgnak nagyon nehéz, mert a rendező állandóan beleszól, belebeszél az elképzeléseibe. Ezt Virág nagyon jól bírta, hiszen tudta, hogy egy csapatnak ír, pontosan tudta, kik fogják a mondatait mondani, ki fogja az általa megírt helyzeteket kibontani. Vagyis színházi emberként gondolkodott. Sokat beszéltünk, vitatkoztunk, folyamatosan egyeztettünk. Engem az egészben a leginkább a játékmód, a stílus érdekelt, rajzfilmek, a némajátékok, a burleszk világa, a titok. Most úgy gondolom, hogy ez egy jó út, jó kiindulópont volt. De kíváncsian várom, hogy igazat adnak-e majd nekem a nézőtéren ülő gyerekek? Tetszik-e majd nekik az előadás, és ha igen, miért? Nagyon igyekeztünk, hogy a darab legalább olyan művészi színvonalat képviseljen, mint egy felnőtt előadás, hiszen gyerekeknek előadást készíteni még nagyobb felelősség.
– Milyen figurának ábrázolja ez a mese Mátyás királyt?
– Talán-talán merhetünk egy Mátyás nevű fiatalember (gyerek? kamasz?) fejlődéstörténetéről beszélni. A mese elején Mátyás világgá megy, mert nem akar király lenni, a mese végén pedig megszületik a legendája, kimondódik róla, hogy ő az „igazságos”. Micsoda figura lehetett ez a Mátyás, hogy ilyen jó híre van még most is! Mátyás király: nagy egyéniség. A mi mesénkben: Akárki, akiből majd Mátyás király lesz. Próbáltunk a klasszikus mesei elemek mellett történelmileg is hiteles tényeket, érdekességeket csempészni a cselekménybe, például hogy Mátyás már fiatal korában is öt-hat nyelven beszélt.

– Milyen látványvilágot álmodtál meg a Mátyásmeséhez?
– Jelmeztervezőnek Hotykai Evelint, díszlettervezőnek pedig Székelyfi Katalint kértem fel. Mindketten a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói. Olyan teret képzeltünk el, amelyet kedvünk szerint használhatunk, ezért a díszlet legfőbb eleme egy lépcsős emelvény, amely akár trónteremként, játszótérként, bábszínházként is funkcionálhat. A jelmezeken a szemfülesek reneszánsz stílusjegyeket fedezhetnek majd fel, de persze nem tisztán historikus öltözetek lesznek, hanem annál sokkal játékosabb ruhák. Az előadás zenéjét Horváth Bálint jegyzi, ő a budapesti Zeneakadémia doktorandusz hallgatója. A zene szintén: játék a hagyománnyal.
– Az előadásban szerepel a testvéred is Porogi Ádám színész. Dolgoztatok már együtt?
– Még az egyetemi évek előtt dolgoztunk együtt Ádámmal, sőt, Téby Zitával is, aki most a Bolondot játssza; egy amatőr színjátszó társulatban voltunk mindhárman gimnázium óta. Évek óta várom már az alkalmat, hogy mikor dolgozhatunk együtt újra, ezért is volt külön ajándék nekem ez a munka. De a többi színészt is ismertem már színpadról, látásból, és azt hiszem, nagyon jó találkozás volt velük is, én legalábbis annak éltem meg. Szívesen dolgoznék még a kecskeméti társulattal, mert nagyon gyorsan elröpült ez a pár hét próbaidő, és én mindenkire csak kíváncsibb lettem.
Bera Linda