Márton András Kecskeméten

Kevésen múlt, hogy Márton András a főváros helyett nem Kecskeméten kezdte színészi pályafutását. Az akkori kecskeméti direktor, Radó Vilmos ugyanis szerződést ajánlott neki, ám közbejött egy hízelgőbbnek tűnő felkérés: Várkonyi Zoltántól a Vígszínházba. Most a 2009/2010-es évadban két előadás is kötődik a nevéhez a hírös város teátrumában: a Játék a kastélyban című darabban színészként láthatja a közönség, a Furcsa pár női változatának pedig ő a rendezője.

– Korábban is játszott már a Játék a kastélyban című darabban?

– Először rendezőként találkoztam ezzel a Molnár Ferenc színművel: a Merlinben angol nyelven rendeztem, majd Amerikában a Woodhouse-féle angol fordításban kétszer is színpadra állítottam. Azután, úgy három-négy évvel ezelőtt, Szegeden kértek fel Turay, a drámaíró szerepére. Itt Kecskeméten egészen más a környezet, és más az előadás. A többieknél később, 2008 telén illeszkedtem be a már megkezdett munkába: új arcokkal, új gondolatokkal, elvárásokkal találkozni pedig kalandot, kihívást jelentett. Úgy gondolom, hogy a kecskeméti Játék a kastélyban rendkívül jó előadás lett.

– Mi az ami miatt szereti játszani ezt a szerepet?

– A szerzőről, Molnár Ferencről tudjuk, hogy igazi zseni volt, s nála alaptípus a minden szálat megmozgató, abszolút tengelyben álló hős. Turayt, ezt a fontos és az előadás karakterét meghatározó szerepet tehát valóban élvezet eljátszani. Ő a kulcs- figura az előadásban.

– Rendezőként Neil Simon Furcsa párjával mutatkozik be a hírös városban. Az amerikai sikerdarab eredeti változata két férfi összebútorozásáról szól, most azonban a női változatot láthatják a nézők. Miben különbözik a kettő?

– Először a férfi változat készült el, ám a szerző rájött, hogy két nő kényszerű együttélése sokkal tipikusabb, gyakrabban előforduló helyzet, mint két magányos farkasé – így született meg a női változat. Az emberi kapcsolatok teszik izgalmassá, s egyúttal kacagtatóvá ezt a történetet, amelynek alapvető kérdése, hogy hogyan tud együtt élni két barátnő, akik végletesen különböznek egymástól: az egyik szenvedni szerető és tisztaságmániás, a másik rendetlen, de laza. Összefűzi őket a barátság, a szeretet, ugyanakkor képtelenek elviselni egymás rigolyáit és hibáit. Neil Simon mély emberismerettel, és élettapasztalattal rendelkezik, ezt ebben a vígjátékban is bizonyítja. Kecskeméten két nagyszerű színésznő játssza a főszerepeket: Sára Bernadette és Csombor Teréz. Ennek az előadásnak egyébként szintén volt elő-bemutatója a kecskeméti városháza gyönyörű udvarán, nyáron, de mintha a Mindenható is megérezte volna, hogy ez a darab nem való a szabadtérbe: mindkét előadásunkat elmosta az eső. A 2009/2010-es évadban a teátrum Kamaraszínházában mutatjuk be az előadást.

Az interjú folytatása a Magyar Teátrum októberi számában.

Fotó: Walter Péter