Lunaparkfogyatkozás

Lénárd Róbert: Tetkó – ősbemutató Nyíregyházán

Új rendőr áll szolgálatba a településen, ahová hat év után visszatér az ország egyetlen tetkószalonos lunaparkja. Veszeli Karcsi megerősíti a biztonsági zárat a kertkapuján. Miért? Lénárd András darabja a félreismerések tragikomédiája.

Amikor a pozitív diszkrimináció törvényi védelmét élvezők visszatérően nem tanúsítanak önmérsékletet a lopásban, a seriff sokatmondó hallgatagsággal megtömi autóját úti holmival, és elhagyja a várost. Távollétében, az alkalmi törvényőri erőszakszervezetté alakult tulajdonosi kör a szó szoros értelmében kifüstöli a vándor-vidámparkot a környékről. Az elüszkösödött óriáskerékkel és körhintával, a munkavállalóinak etnikai összetételét illetően cigánytábornak mondható társaság, tovadübörög. Nem az égbe megy. Főnixmadárféle, túlélésre nemződött nép: folytatódni fognak. Folytatódni, de nem újnak születni.

Varga Norbert és Bende Kinga

Egyedül Sanyika, a Lunapark tetkószalonjának mindenese nem főnixmadár. Őt tetten éri Veszeli Karcsi az újonc rendőr, Sanyi fürdőszobájában, és bevégzi rajta hat éve kiszabni kezdett ítéletét. Akkor csak az egyik lábát tördelte nyomorékra, most áttessékeli mindenestül a túlvilágra. Az oknyomozó logikai játékban kiderül azonban számunkra (is), hogy a hat év előtti lábtördelés tévítélet volt. Karcsi akkori barátnőjének a nyakláncát nem ő lopta el: merő leányszeszélyből maga Blanka vetette kanálisba a szerelmi zálogot: a homoszexuális tettenérés ürügyén elkövetett gyilkosság pedig tanúeltüntető pánikakció. Sanyika nem azért lakol, amiben vétkezett. A valódi vétke kettős, egyrészt a rendőrfiú szexuális megzsarolása a közös kamaszmúltjuk felidézése által, másrészt a tetkózásra jelentkezett naiv diáklány vonzalommal hitegetése.

Gyuris Tibor és Kosik Anita

Utóbbi tévölelkezéshez vezet. Móni randevúra érkezik az elsötétített, útra kész vidámparkba. Abban a hiszemben, hogy Sanyika lép hozzá, engedi magát az óriáskerékre tessékelni egy idegen által. Ráizgul a megkívántnak gondolt férfitestre, majd hirtelen ledermed, amikor kiderül, hogy egy ismeretlen feszít be neki. Kirepíti magát az ölelő karokból. Utolsó gondolata a darab során ismételgetett gravitációtörvény: a nehézségi gyorsulás egyenlő 9,80665 méter per szekundum a négyzeten.
A halálozási ráta tekintetében döntetlenre fut ki a meccs a mulattató vándorcigányok és a fehér bennszülöttek között. Tasnádi Csaba másodszor találkozik Lénárd Róbert szövegével. Először a 2014-es POSZT felolvasó színháza keretében, a Művészetek és Irodalom Háza nagytermében vitte színre a huszonkét képbe sűrített vajdasági „apokalipszist”, jórészt azokkal a szereplőkkel, akik most Nyíregyházán is játsszák. Ez a döntetlenérzet sugallta talán az ötletet, hogy tegye a szereposztásban felcserélhetővé a jelenetben részt vevő párokat. Így Karcsi/Sanyi: Lakatos Máté és Varga Balázs, a rendőrkapitány Rudi és a lunapark-tulajdonos Öcsibácsi: Puskás Tivadar/Gyuris Tibor, az izgékony kamasz Móni és a kéjvándor Blanka: Kosik Anita/Bende Kinga. A cserére egyetlen előadáson belül is kínálkozik lehetőség, az általam nézett bemutatón például Puskás Tivadar váltott Gyuris Tiborral félidőben szerepet, s annak következtében, a cselekmény menetében erőpozíciót és hangnemet.

Varga Norbert, Puskás Tivadar és Gulácsi Tamás

A szerepcserés dramaturgia nem ismeretlen a vajdasági társadalmi környezetrajz témakörében. Ugyanez évben (2014) került a POSZT versenyprogramjába a budapesti Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös produkciójában Brestyánszki B. Rozália Vörös című, háború ihlette darabja, Máté Gábor rendezésében. Az a szerepcsere mind írói, mind rendezői szempontból belevitt olykor az elhallgatás csapdájába. Lénárd és Tasnádi esetében az elhallgatás nem csapda, hanem drámaszervező alaptényező. Adottak egyik oldalon a törvény által oltalmazottak, a másikon az oltalmazottak túlkapásai miatt okkal-joggal zendülők: az egyik oldalon a megbüntethetetlenek, a másikon a vétlenül bűnhődők. A huszonkét jelenetsorban szinte patikamérlegről adagolva tárulkozik fel az igazság, a maga valós arányaival.

Puskás Tivadar és Gyuris Tibor

Az arányteremtés záloga a törvény alatti és feletti hallgatólagosság. A hallgatólagosság zsinórmértéke az ösztönös ősiségismeret. Közforgalmi fogalommal kollektív tudattalannak mondják azt, ami évezredes beidegződés, mint elsődleges vezérfonalunk az önkéntelennek tűnő cselekedeteink pillanatában. A rasszizmus örökletes, mint ahogyan az őseinktől kapjuk a szerelmi viselkedésünk motorját is. Az örökölt véleményre ráépül a hétköznapi személyes tapasztalat, és azonnali ítéletté formálódik az emberben a legelső tünet, amit a velünk kapcsolatba került személy produkál. A környezeti tényezők nem a lényünket befolyásolják, csak a megnyilatkozásunk szabadságát. Társadalmi helyzetünk függvényében, bármelyikünk állhat a másik oldalon, és sodródhat hamarosan a túloldalra. Lehetünk önkéntelen tévedők, ami közben a tévedésünk törvényszerű. Hiába önkéntelen a tettünk, az szándékosnak tűnik, ha a saját természetünkről megfeledkezve követjük el. És meglehet, hogy jogi értelemben ártatlan az elkövető, a tudattalanjának késztetése szerinti szándéka alapján, mégis előre megfontoltnak mutatkozik.

Varga Balázs és Varga Norbert

Valaki a természeténél fogva hiszékeny kéjsóvár, a másik a természeténél fogva szexuális tévelygő, a harmadik a természeténél fogva homoerotikus beállítódású. Ugyanez vonatkozik a tulajdonviszonyok iránti tiszteletre, és a munkaélvezetben vagy a munkakerülés élvezetében való kiteljesedésre is. Az eltérő természetű embercsoportok közös nevezőre hozásának szándéka (az asszimiláció, beillesztés) mögött mindig birodalomépítő ambíció áll. A bölcsek tisztában vannak az emberi természet megváltoztathatatlanságával, az okosak felismerik az asszimilációs programokban való részvétel fontosságát, mint a megélhetésük lényeges forrását. A Tetkó a halmozott másmilyenség drámája. Kegyelmi az a színházi pillanat, amikor a belátott érdekeket esztétikai minőség írja felül. A nyíregyháziak előadása ilyen.