Lecsófőző versenyen volt a Jókai Színház
Az őszies, borongós időjárás ellenére mintegy 60 csapat jelezte részvételi szándékát a X. Csabai Lecsófesztivál főzőversenyén, amit szeptember 12-én rendeztek meg Békéscsaba sétálóutcáján.
A Békés Megyei Jókai Színház négyfős csapattal képviselte magát ezen a látványos, társadalmi életet megmozgató eseményen, és díjak felajánlásával is támogatta.
Délután magasra szállt a bográcsokban rotyogó különböző lecsóspecialitások illata, amihez paradicsomot, paprikát és hagymát a szervezők adtak, az ételek különlegességét biztosító egyéb hozzávalókat pedig a nevezők hozták. A fesztivál rendezője – a Frankó Produkciós Iroda – stílusban és hangulatban odaillő zenéről is gondoskodott a főzőverseny idejére, úgyhogy, égig ért a jókedv. Még a Nap is ki-kikukucskált a felhők közül, hogy megnézze mi ez a nagy felhajtás.
Színházunk asztalán meg amúgy is folyamatosan sütött Nap, az egyik csapattag jóvoltából, aki kenyértésztából megformázott tányérnyi napocskával díszítette az ünnepi terítéket. De, nem csak ezért volt ragyogó kedvünk, hanem bizony az elfogyasztott házi pálinka is besegített, na meg az önbizalmunk is táplálta, amit abból merítettünk, hogy tavaly ugyanezzel a csapatkapitánnyal és főszakáccsal – Merő Béla színházi rendezővel és Haás Vander Péter színművésszel – megnyertük a lecsófőző versenyt.
Úgy látszik, a feltűnő jókedv a zsűrinek is szemet szúrt, mert idén a legvidámabb csapatnak járó díjat kaptuk, pedig arra számítottunk, hogy csapatunk neve, valamint a neki megfelelő jelmez és dekoráció, lenyűgözi majd a zsűrit. Vadkelet volt a nevünk.
Őszintén csodálkozom, hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe a Vadnyugat mintájára megalkotni a Vadkelet designját, vagy legalább is nem olyan maradandó módon, hogy az bekerüljön a köztudatba. (Sajnos ez nekünk sem sikerült.)
A zsüri valószínűleg „nem volt jó formában”, ezért nem látta meg a fantáziát a jelmezünkben (a fiúk betyárnak öltöztek, a lányok pedig vászoncselédnek), és az asztalunk kreatív terítékét sem díjazta, pedig Jankovich Edit sokat dolgozott vele. Fa tányérok és korsók, kenyérhéjból kivágott nagy kanalak, kivájt paradicsompaprikákban tálalt szószok álltak a népies asztalterítőn, szőlőfürtökkel és szőlőlevelekkel díszítve, na meg a már említett Napocska formájú kenyér. Talán az zavarhatta a zsűri ítéletét, hogy mindez nem teljesen eredeti volt, hanem színházi jelmezek és kellékek …? Vagy talán az, hogy a legjobb jelmezért és a legjobb dekorációért járó díjak (színházjegyek) éppen a Jókai színház felajánlásai voltak, és úgy gondolták, mi amúgy is kedvezményesen járunk a saját előadásainkra, kapja ezt az ajándékot inkább valaki más …? Ki tudja …?!
Na, mindegy! A jókedvünket semmi sem tudta elvenni, erre a kis csalódásra is csak ittunk egyet, és már helyre is állt a mentális állapotunk. De, amúgy sem kell az ilyen fesztiválok helyezéseit túl komolyan venni…! Nem igaz…?! Főleg, ha nem mi nyerjük meg…!
(gyóet)