Lángoló szerelem és hideg kötelesség

 

2011. március 4-én mutatta be a Szolnoki Szigligeti Színház Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámáját

Egyetlen személy van ebben a polgári szomorújátékban, aki úgy érzi, hogy nincs vesztenivalója: Ferdinand, a nagyhatalmú miniszter, Von Walter fia. Apjához nem fűzi bensőséges szeretet, őrnagyi rangját nem félti, pénzgondokról nincs tudomása. Húszéves, amikor beleszeret zenetanárának lányába, Lujzába és ez a szerelem szárnyakat ad úgy neki, mint a cselekménynek.

 

 

Lujza égbekiáltó boldogság és halálos kétségbeesés között vergődik, mert bár négy évvel fiatalabb Ferdinandnál, nála sokkal világosabban látja a származásuk különbözőségéből fakadó problémákat. Lujza édesapja fejét fogva jár fel-alá, jobb híján feleségét okolva a történtekért, aki zavartan, titokban egy boldog végkifejletben reménykedve szippantgatja a tubákot. Az öreg Von Walter – nem teljesen érdek nélkül – éppen egy frigy nyélbeütésén fáradozik Ferdinand és a király szajhája Lady Milford között, amikor fia renitens viselkedése tudomására jut. De sebaj, mert mint mindig, most is kéznél van hű talpnyalója, a beszédes nevű Wurm (= féreg), aki mellesleg szintén Lujza kezére pályázik és rögvest kieszel egy finoman szólva is gusztustalan cselszövést a szerelmesek szétszakítására. Azonban ahogy az lenni szokott, a végzet – egy Wurmnál néhány kaliberrel rafináltabb játékos – alaposan összekuszálja a rút ármány szálait. Így vagy úgy, minden fontos szereplő a vesztébe rohan, Von Waltert és Wurmot is beleértve.

Szabó Csilla

A cikk bővebben a Magyar Teátrum áprilisi számában olvasható