La Grange

Óriási sikerrel zajlott le az Erkel-Feszt nyitórendezvényeként megszervezett felolvasószínházi bemutató a felújított Erkel Színházban. November 7-e dátuma nem túl kellemes emlékeket ébreszt a magyar emberben. Ám kevesen tudják, hogy ez a nap sokkal fontosabb és jelentősebb a magyarság életében, mint gondolnák. Ez a nap ugyanis Erkel Ferenc születésnapja. És ezen a napon adták át újra a nagyközönségnek a népoperát, az Erkel Színházat.

A szerző, Kiss József rövid bevezetőjével indult az előadás: „A darabot 2011-ben írtam, az Erkel év adott ehhez inspirációt. Balázs Péter igazgatóm és barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy valószínűleg volt egy finom, szinte érzékelhetetlen kapcsolat a negyven esztendős Erkel Ferenc, és a nálánál jóval fiatalabb, szépséges francia énekesnő, Anne de La Grange között. A hölgy pár hónapig Magyarországon vendégszerepelt, és megperzselte a nagyerejű, de hűséges férfi szívét.

Rost Andrea is bátorított, úgyhogy nekiláttam a munkának. Az eredményt pedig elküldtem Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak, aki ezt a megjelenési lehetőséget ajánlotta fel. Nagy öröm és büszkeség ez nekem, köszönöm a főigazgató úrnak és munkatársainak a sok segítséget.

Tudva tudtam, amikor a darabot megírtam, hogy nehéz lesz előadni, hiszen ez egy prózai mű, melyben szerepel egy profi énekesnő, aki bravúráriákat énekel, és prózai szerepet is képes játszani.”

Erősen meghúzva, egy részben, szünet nélkül olvasták fel, illetve énekelték el. A nézők az előadás után kiemelték a téma feldolgozásának aktualitását. Mintha a mi mai, magyar életünkről szólna ez a 160 esztendős történet.

És nemcsak a színészek, de a kiváló fiatal énekesnő, Röser Orsolya is nagy sikernek örvendhetett, szűnni nem akaró tapsokat kapott mindhárom ária után.

A darab a következő szereposztásban került színre:

Anne de La Grange, énekesnő – próza: Szabó Emília, ének: Röser Orsolya; Erkel Ferenc, zeneszerző – ifj. Jászai László; Adler Adél, felesége – Tallián Mariann, Szigligeti Ede, drámaíró, titkár – Schnell Ádám; Simontsits János, a színház igazgatója – Dózsa László; Egressy Béni, költő, zeneszerző – Szente Vajk; Julius Jacob von Haynau – Lázár Balázs; Komlóssy Ferenc, kottatáros – Tóth Tamás; Jubál Károly, ipartanodai tanár – Kiss László.

Zongorán kísért: Harazdy Miklós.