Koncz Gábor döntés előtt

Petúr vagy nem Petúr? Ez itt a kérdés!

Katona József: Bánk bán című darabjának előadására készül a Soproni Petőfi Színház. Kerényi Imre rendezésében kerül bemutatásra 2011. március 12-én. Bánkot Nemcsák Károly, Gertrudist Nyírő Bea, Melindát Magyar Tímea, Ottót Viczián Ottó, Tiborcot Bregyán Péter alakítja majd.

Koncz Gábornak Petúr szerepét kínálják, ám ő még nem fogadta el a felkérést, amiről a Magyar Teátrumnak így nyilatkozott:

 

– Kerényivel sokat dolgoztam. Azt mondta nekem, hogy az a Petúr, akit ő szeretne látni az előadásban, halk szavú politikus, akinek igaza van. Őszintén szólva én már sok Petúr alakítást láttam, de mindegyik hőbörgő volt. Nem a színészek tehetnek róla, egyszerűen ilyennek írta meg Katona. Kerényi megnyugtatott, hogy nem lesz hőbörgő az ő értelmezésében és felfogásában, hogy neki olyan egyéniség kell, mint én, szóval bízzak benne. Hát nem tudom. Még nem döntöttem. Elég régóta vagyok a pályán ahhoz, hogy ne rögtön döntsek egy felkérésre. Én már játszottam Bánkot Kecskeméten Szőnyi G. Sándor rendezésében, majd Tiborcot az ugyancsak általa rendezett 1987-es tévéfilmben. Akkori feleségemmel és Regina lányommal éppen Barcelonában nyaraltunk, amikor telefonon kaptam a hírt, hogy nem hétfőn hanem másnap reggel kezdődik a forgatás Bécs mellett egy várban, ami tényleg a merániaké volt annak idején. Becsomagoltam a családomat a sportkocsimba és este elindultunk. Másnap reggel nyolcra érkeztünk a forgatás helyszínére. Amikor kiszálltam, megroggyant a térdem, a lábaim nem akartak megtartani ezerkétszáz kilométer után. Életemben nem voltam olyan fáradt, mint aznap, de helytálltam a forgatáson. Engem kemény fából faragtak, nem adom fel egykönnyen. Ugyanakkor a jó színész estére hiába hullafáradt, a színpad varázsának hatására elfelejt mindent, és azzá válik, akit éppen alakítania kell. És ha már azzá vált, akkor a szerepet hittel játssza. Ez a színészetben a gyönyörű, ez a szikra, ami megmagyarázhatatlan, és ahogyan ezt a hitet a közönség észreveszi.

Kétféle figurát szeretek nagyon. Az egyik, amiben hiszek, amit lélekből tudok játszani, mert belőlem fakad. Ami nem visz hamis útra. Ide tartoznak a paraszti világ hősei. Ki más vihetné színpadra vagy filmre őket, mint az, akinek a dédszülei is ilyenek voltak? Ugyanakkor magamban hordok egy tiszta szívű vagányt is. Minden vagabund ősképét. Gyűlölök minden erőszakot, és teljes lényemmel küzdök ellene. Szeretem ezeket a tiszta szívű vagányokat, akik mindig megőriznek valamit magukban az eredendő tisztaságból és romlatlanságból. Legfőbb vágyam és célom mindig az volt, hogy hiteles legyek. Hogy játsszam el Petúrt, ha nem hiszek benne? Petúr olyan, mint a kommunizmus. Sok szép elképzelése van, ami nem megvalósítható. Ellenszenves figura, bizonyos értelemben Bánk negatív ellenpólusa, viszont hiányzik belőle a nagyság, az átgondoltság. Hozzám sokkal közelebb áll Tiborc. Azonban Kerényi szeretné ha Tiborc csontos, kiéhezett figura lenne. Tudom, hogy én ehhez képest izmos, kisportolt alkat vagyok, de hát játszottam én már hasonló sovány szerepet ezzel a fizimiskával! Például Fábri Zoltán 1980-ban rendezett Fábián Bálint találkozása Istennel című filmjében nyújtott alakításomért Újdelhiben a filmfesztiválon, ahol százötven produkció volt versenyben, megkaptam a legjobb alakítás díját. Pedig nem voltam sovány, „csak” hiteles a magyar paraszt szerepében. Grigorij Csuhraj (a Ballada a katonáról rendezője) volt a fesztivál elnöke, tőle vehettem át a díjat. A zsűriben ott volt Truffaut, francia filmrendező is. Arra a korszakra jellemzően négy magyar illetékes elvtárs már két hete a helyszínen tartózkodott. Én, aki a díjazott voltam, csak két napot tölthettem Újdelhiben. Semmit nem láttam Indiából néhány szent tehénen kívül.

Kerényi Imrének megmondtam, nem zárkózom én el a felkéréstől, de jöjjön el hozzám, kap bort, szarvasszalámit, friss, kemencében sült kenyeret, és asztal mellett győzzön meg, hogy valóban nekem kell eljátszani Petúrt! Nekem ez a szerep nem kihívás, hanem egy intermezzo lenne a pályafutásomban.

Az a lényeg, hogy más legyél, mint a többiek. A tömegnek semmilyen színe nem lehet rajtad. Ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy nincs két ugyanolyan ember sem a földön. Azért jöttünk erre a pályára, mert sokkal érzékenyebbek vagyunk a világ történéseire, mint az átlagemberek. És sokkal hiúbbak is vagyunk a többieknél. Ezt nem szabad letagadni, ha már egyszer a színjátszásra tettük fel az életünket.

Megköszöntem Koncz Gábornak, hogy megosztotta lapunkkal gondolatait, majd két nap múlva, amikor megmutattam neki a cikket, csak ennyit fűzött hozzá:

– Elvállaltam a szerepet!

Szaan