Klasszikus darab – biztos siker

Az Arzén és levendula – Böhm György második rendezése a József Attila színházban – egy igazi klasszikus ebben a műfajban, kortalan remekmű. Remek szerepek, fordulatos történet egy nevettető krimi bohózat elevenedik meg a rendező keze alatt, a társulat tagjai által.
A darab férfi hősének számító Mortimert Chajnóczki Balázs játssza, akit sokszor láthat a színház törzsközönsége a legkülönfélébb szerepekben. Borítékolható, hogy ebben az alakításában is sikeres lesz, s várhatóan még sok zajos siker kíséri majd a pályáján ezután is.

Ön több mint másfél évtizede van a pályán. Visszatekintve adna egy rövid pályaképet?
2000-ben végeztem a mai Pesti Magyar Színház (akkor még Nemzeti Színház) Akadémiáján. Ezután elkerültem Miskolcra játszani, – egyből oda kaptam szerződést – ahol elég hamar meglehetősen nagy szerepeket játszhattam. Ennek is köszönhetem, hogy másfél év múlva segédszínészből – miután szakemberek megnéztek játék közben és elméleti vizsgát is tennem kellett – megkaptam a színészi képesítést, „színész 1” lettem. Tizenkét évig voltam Miskolcon, nagyon szerettem az ottani környezetet, érdekes karaktereket alakíthattam, még zenés szerepeket is megformáltam, de egy igazgatóváltás miatt nekem is váltanom kellett. Miután eljöttem Miskolcról egy évig szabadúszó voltam, majd megtaláltuk egymást Nemcsák Károly igazgató úrral. A feketeszárú cseresznyében léptem fel először beugrásként, majd egyre több lehetőséget kaptam.

Zenés, vagy prózai színésznek érzi magát?
Úgy érzem, hogy mindkettő besorolás közel áll hozzám. Miskolcon volt lehetőségem ezeket a műfajokat bőven kipróbálni, de szerencsére itt is van rá alkalmam. A József Attila színházbeli egyik utolsó alakításomban – az Angyalföldi balladában – is olyan karakter formálok, aki a színpadon többször dalra fakad.

Mindig a legutolsó bemutató – most az Arzén és levendula – a legfontosabb. Mit tudott a próbák előtt a darabról?
Ebben a darabban még nem játszottam ezt megelőzően, viszont a nagysikerű filmről voltak emlékeim. Stílusában, könnyedségében – bár színházunk azért az Othello-t is bemutatta a közelmúltban – abszolút beleillik abba a sorozatba, ami a törzsközönségünk számára megszokott. Bízom benne, hogy ez a bűnügyi bohózat felhőtlen szórakozást, teljes kikapcsolódást nyújt annak, aki végignézi, végigkacagja a fordulatos cselekményt.
Véleményem szerint vígjátékban karaktert alakítani az egyik legnehezebb színészi feladat. Mindent hajszálpontosan kell csinálni ahhoz, hogy elérjük a kívánt hatást. A rendező Böhm György karmesterként irányított a próbák alatt mindent, és mindenkit, megadva az ütemet, a mozgásokat, a történések sebességét. Vele dolgoztam már együtt a Cigánykerékben, – amiről tudom, hogy harmonikus volt, talán éppen ezért én kaptam meg itt is ezt a fontos szerepet – remélem, ezzel a darabbal is legalább akkora sikert érünk el.

Az sem mindegy, hogy nap, mint nap kikkel dolgozhat együtt az ember.
A színházunkban van egy csapat, – olyan 15-20 színész – akik szerződéseik, fellépéseik által erősen ide kötődnek, hiszen két-három bemutatójuk is van évente. Én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy négy bemutatóm volt az évadban. Ezek a darabok cím szerint a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj, az Othello, az Angyalföldi ballada, és időben utolsó az Arzén és levendula. Ha mindent összeadok a futó darabok közül, tizenkettőben vagyok benne, közel húsz előadásom van egy hónapban, tehát nem panaszkodhatom, hogy nem játszom eleget. Ezek után nem csoda, hogy sem energiám, és főleg időm nincs arra, hogy máshol is fellépjek.
Az itteni társulat nagyon összetartó, olyan mintha nem is Budapesten lennénk, hiszen a vidéki színházak színészei szoktak ennyire kötődni a másikhoz. A sok kihívást jelentő munka mellett számomra ez nagyon fontos, ez eredményezi, hogy mint színészek, és mint emberek is ennyire jól érezzük itt magunkat. A társulati lét előnye, hogy körülöttünk megvannak azok a biztos pontok, amiket elsősorban az ismert színészkollégák, és kolléganők jelentik.
Azonban abban is megmutatkozik, hogy mennyire jó közösség, mennyire befogadó csapat vagyunk, hogy a vendégszínészekkel is minden esetben felhőtlen a kapcsolatunk, kitűnő az együttdolgozás. 

Egy fiatal színésztől kötelező érdeklődni a tervei után is
Ha arról kérdeznének, mit szeretnék szakmailag a közeljövőben, akkor úgy érzem nincsenek nagy vágyaim. Szeretnék érdekes karaktereket játszani, színvonalas előadásokban benne lenni, nagy tudású rendezők keze alatt dolgozni, egy jó irányvonalat követő színház társulatában biztos pont lenni. Ezek most együtt megvannak, adottak a József Attila Színházban. Adott számomra a lehetőség, rajtam múlik, hogy minél jobban megálljam a helyem, azon a poszton, azokban a szerepekben, amikben számítanak rám.

Tölgyesi Tibor