Kettős bemutató Békéscsabán

Háromszáz piros esernyő a téren

Két bemutatót tartott február 15-én a Békéscsabai Jókai Színház. Délután a családokat, az ifjúságot, a gyermekeket várták a nézőtérre: Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője című regényének színpadi változatával, Katkó Ferenc rendezésében. Este pedig egy játékterében és dramaturgiájában egyaránt szokatlan, megdöbbentő, provokatív előadást, Árni Ibsen: Mennyország című darabját láthatta a közönség, melyet a Vigadó teremben, Tege Antal állított színpadra.

A Szent Péter esernyője bemutatója előtt különleges látvánnyal lepték meg a nézőket a „Szín-játék” című, egész tanéven át tartó vetélkedőben részt vevő iskolás csapatok. A nyolc osztály szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal, ismerősökkel kiegészülve több mint háromszáz piros esernyőt emelt a magasba a színház előtt. A játék után pedig, az öreg Gregorics ócska, piros esernyőjének szövevényes történetét követhették a színpadon.

Az előadás meghatározó eleme a tánc és a zene. A koreográfiákat az ExperiDance táncosa, Újszászi András álmodta színpadra. A népi elemeket modern lépésekkel ötvöző mozgásanyag jól illeszkedik a darab dramaturgiájába. Balogh Kálmán zenéje szintén népies, jazzbe hajló motívumaival teremti meg az előadás különleges atmoszféráját. Fekete Péter díszlete elrugaszkodva a realitástól, sajátos szimbolikával határozza meg az előadás látványvilágát. A játéktér meghatározó alakja egy hatalmas piros esernyő.

Kint is, bent is
A Mennyország Tege Antal rendezésében, és hat kiváló színművész – Kara Tünde, Komáromi Anett, Liszi Melinda, Czitor Attila, Jászberényi Gábor és Szabó Lajos – főszereplésével kegyetlenül őszinte állásfoglalásra és kíméletlenül éles szembenézésre kényszeríti a nézőt egy szubkulturális világgal, kendőzetlen nyíltsággal beszél a lelkileg kiürült ifjúsági réteg viselkedéskultúrájáról.

Az izlandi szerző darabja komoly társadalmi problémákat feszeget, tükröt tart egy olyan generációnak, amely (egyen)súlytalanul tengődik egy értékvesztett világ peremén.
Az előadás érdekessége, hogy a nézők egyik fele belülről, a másik fele kívülről nézi – ugyanabban az időben, ugyanazt – a darabot, a színészek pedig úgy mennek ki egyik helyszínről, hogy belépnek a másikba. Szünetben helyet cserél a nézőtér két oldala, s megnézheti a már látott történetet a másik oldalról (a másik oldaláról) is, így a színészek egy este kétszer játsszák le az előadást.
T. S.
Fotó: A-team