Ketten együtt – ketten egyedül

Schell Judit és Csányi Sándor újra párba állnak

Al Pacinó és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült film, a Krumplirózsa színpadi változatát mutatja be május 9-én a Thália Színház Ketten egyedül címmel. 

New York. Frankie felszolgáló, Johnny szakács. Először kinézték egymást az étteremben. Azután szeretkeztek. Eddig csodálatos, de rá kéne jönni, hogyan tovább. A darabbeli felszolgálót és szakácsot, Schell Judit és Csányi Sándor személyesítik meg. A két színészt a nagysikerű magyar mozi, a Csak szex és más semmi (2005) után, legközelebb a 2012-ben bemutatott Esküvőtől válóperig című bohózatban – mint perlekedő házaspárt – láthatta együtt játszani a közönség a Thália Szíházban.

A Ketten egyedülben most Csányi Sándor és Schell Judit új helyzetbe kerülnek, egy párkapcsolat kezdetén lesznek láthatók a színpadon.

A darabot Goda Krisztina rendezi – aki a fent említett filmet is jegyzi –, és nem tagadja, újra nagyon élvezi a közös munkát: „Alapvetően azért izgalmas számomra színpadra állítani ezt a darabot, mert tíz éve készült el a Csak szex és más semmi, aminek főszereplői Schell Judit és Csányi Sándor voltak és elég sok párhuzam van a film és a darab között. A női szereplő, Franky sokat csalódott korábban és emiatt fél belemenni egy újabb kapcsolatba, ebbennagyon hasonlít Dóra karakteréhez a filmből. Sanyi karaktere pedig azért hasonló a filmbelihez, mert nagyon kitartóan ostromolja a lányt és nem adja fel. Nagyon szerettünk együtt dolgozni a filmben. Ez kicsit nehezíti is a közös munkát, mert figyelnünk kell rá, hogy ne dumáljunk mindig másról, annyi a mesélni valónk egymásnak…” A darab dramaturgja Divinyi Réka, aki Goda Krisztina állandó alkotótársa – szóval teljes mértékben felállt a „régi sikercsapat”. 

Goda Krisztinának nem ez az első színházi munkája, és bár saját bevallása szerint a film a fő csapásvonala, nagyon izgalmas dolognak tartja a színházi rendezést. „Ami nagy különbség a film és a színház között, hogy a filmen nagyon egyszerű jeleneteket váltani vagy ugrani az időben. A színházban minden jelen idő. A vásznon azt és annyit mutatok meg, amennyit akarok – mondjuk egy meztelenségből. Míg a színpadon valaki vagy fel van öltözve vagy nincs. Ezek az egyértelmű különbségek más hozzáállást követelnek, de a film és a színház lényege ugyanaz: megpróbálni megteremteni egy történetet és érteni a kapcsolat dinamikáját és a változását.”

Cs. Z.