Kerényi Imre a soproni Bánk bánról
A Soproni Petőfi Színház 2011. március 12-én mutatta be Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező átdolgozásában. Közvetlenül a bemutató előtt beszélgettem vele, félrehúzódva a Színház egy csöndesebb zugába.
– A rendező úr családja milyen módon kötődik Sopronhoz?
– Apai ágról Morvaországból költözött a család Kapuvárra. Előbb kovácsok, majd pedagógusok voltak évtizedeken át. Anyai ágról tősgyökeres soproni a család, több mint negyven rokonom nyugszik itt a Szent Mihály temetőben.
– Miért pont a Bánk bánra esett a választása?
– Az volt bennem a becsvágy, hogy az új kormányzásra legyen a Bánk bánból egy olyan szöveg, ami megérthető és elkövettem azt a merészséget, hogy egy kicsit átigazítottam a szöveget. 1963-64-ben, amikor a Nemzeti Színházban középiskolások előtt játszották az előadást, a gyerekek röhögtek. A Petúrt játszó Sinkovics Imre leállította az előadást és felháborodva kiszólt az ifjú nézőknek, jól leszúrva őket a viselkedésükért. Én ügyeletes kis rendezőként, azt mondtam Sinkovicsnak, hogy szerintem a gyerekeknek van igazuk. És akkor Imre bátyó elsírta magát, hogy igen, mi évek óta énekeljük a szöveget a középiskolások meg évek óta röhögnek rajta, mert nem értik. Majd egy színészküldöttség elment Illyés Gyulához Tihanyba, hogy csináljon valamit a szöveggel. Illyés Gyula a 60-as évek végén finoman átigazította. Előszavának a végén bocsánatot is kér Katona Józseftől, amiért hozzá mert nyúlni a szent szöveghez. Illyés Gyula nem végezte el teljesen a feladatot, mert az általa bátortalanul átigazított szövegen is röhögtek a középiskolások. Én négy hónapig dolgoztam a Bánk bánon egy cseléd alázatával. Mondatról mondatra, szóról szóra vizsgáltam át a szöveget és gyakran kérdeztem tőle, hogy jogász úr drága, – mert Katona eredetileg nem irodalmár volt, hanem jogász – ezzel most itt mit akartál mondani? Megpróbáltam a szöveget megrövidíteni, illetve a nyelvezetét rendbe hozni. Például a körmondatok helyett bővített mondatokat írtam.
Amikor Katona megalkotta a Bánk bánt, még nem volt kész a nyelv. Én a nyelvújítás előtti nyelvet használtam ebben a magyarról magyarra fordításban, főleg az erdélyi irodalom és a Bornemissza Péter rendkívül nemes és veretes nyelvezetéből mentettem át a Bánk átdolgozásához négyszáz éves szavakat, főneveket, jelzőket. Még él néhány Katona kutató, és amikor tavaly megnézték Szolnokon az általam átigazított előadást, azt mondták Halleluja! Így már nem kell titokban tartanom, bátran felvállalom, hogy csináltam valamit a szöveggel.
Úgy gondolom, ha a nemzeti klasszikusok felett eljár az idő, akkor hozzájuk szabad nyúlni, és persze szolgai alázattal át szabad őket igazítani, hogy a középiskolások is élvezhessék és szeressék ezeket a nagyszerű műveket.
Szaan
A cikk folytatódik az áprilisi Magyar Teátrumban