Kenguru a Nemzeti Oázisban

Egy kortárs találgatásai 2.

Elég sok minden történt az elmúlt pár napban, ami újabb találgatásokra késztetett. Alföldi Róbert nyilatkozata a Magyar Narancsban, Bayer Zsolt pere, Blaskó Péter és Kulka János beszélgetése a Heti Válaszban, Koltai Tamás és a frissen kinevezett egri igazgató, Blaskó Balázs beszélgetése a Hír Tv-ben.

Elborzadva olvastam a Magyar Narancsot, melyet pusztán a címoldalán szereplő Alföldi Róbert miatt vettem meg. (Életemben először.) „Én innen magamtól nem megyek el.” Ezt a címet adta Csáki Judit újságíró-kritikus az interjúnak. Alföldi még egész normálisan beszélne, ha az offenzív kérdező nem adna folyton a szájába egészen elképesztő mondatokat. Hadd idézzek: „Tudod, hogy a főváros nagyjából egy oázis a vidéki színházi sivatag közepén?” Alföldi erre: „Tudom, persze.”

Na, ez az, amit nagyon nem értek a liberálisok viselkedésében. Miközben a toleranciáról, a „másság elfogadásá”-ról, az „idegen szép”-ségéről beszélnek, a tőlük különbözőket (mást, idegent) durván leminősítik és megbélyegzik. Gátlástalanul használva a kirekesztő jelzőket, mint Csáki: „vidéki sivatag”, „a vidéki színházak politikai ajándékok”, „feltétel nélküli, hazudozós dicshimnusz”, „szándékos károkozás”, „szimpla kommersz”, „hazudják magas művészetnek”. Miért teszik ezt? Van ezzel valami céljuk? Mi lehet az? Találgatok.

Bayer Zsolt megelégelte, hogy antiszemitának bélyegezzék a „toleránsok”, és beperelt egyet közülük. Kíváncsi vagyok a fejleményekre.

Bevallom, énnekem is elegem van a hazug és egyoldalú, önhitt és kirekesztő minősítésekből. Én nem minősítem Csáki Judit személyiségét, munkásságát, azt a döntést, mely őt a Magyar Narancs újságírójává, a Színház szakfolyóirat kritikusává, vagy a Kaposvári Egyetem tanárává tette. Nem minősítem, mert nem vagyok sem kirekesztő, sem intoleráns. Átlátom és megértem, hogy Csáki Judit egy huszadik századi eszmerendszer, egy „izmus” híve, hasonlóan a fent említett intézmények döntnökeihez. Ebben nincs semmi különleges. Gondolom, ők is így gondolják. De csak találgathatok…

A baj csak akkor kezdődik, amikor a másik oldalon – a miénken – is hasonlóan gondolják, és a maguk hite és ízlése szerint döntenek. Akkor Csákiék dühödt, az emberi méltóságot, a szakmai kollegialitást felejtő vádaskodásba kezdenek. Miért? Mi történhet „ideát”, ami másképp lenne „odaát”? Miért kell támadni mindent, ami a másik oldalon ugyanúgy történik, mint az övéken? Mi lehet ennek az agresszivitásnak az oka? Emlékeztet a fico-i szlovák politikára… Valamiféle kisebbségi érzés, valami régi, permanens frusztráció lehet… De csak találgathatok.

Koltay Tamás közben azt mondja a Hír Tv-ben Blaskó Balázsnak, hogy egy korszerű színháznak az a dolga, ha már mindenki az aluljárókon megy keresztül, akkor a színpadon is meg kell jeleníteni az aluljáró-világot. Elmosolyodtam. Egerben nincs is aluljáró. Mit vár el ez az ember az egri színház vezetésétől? Hogy budapesti ügyekkel traktálja a tiszta, jó levegőjű, bortermelő, mediterrán Eger közönségét?

A Heti Válaszban Kulka János azt mondja egy másik Blaskónak, a Péternek, aki ugyanabban a színházban pár hónappal korábban ugyanazt a Lear király szerepet játszotta: „Valóban szokatlan, hogy műsoron van egy darab, leveszik, majd fél év múlva újra műsorra tűzik és másra osztják a főszerepet. Ezt Alföldi Róbertnek is elmondtam.” És korábban: „…van némi rossz érzésem attól, hogy a szerepedet játszom ebben a színházban.”

Hát igen. Ezt hívják kettős mércének. Alföldi ezt megteheti, de vele ezt nem teheti meg senki, mert akkor majd jön izzó billoggal Csáki Judit, és megbélyegez vele mindenkit. Alföldi levesz a műsorról, újra szerepet oszt, majd újból műsorra tűz. Személycseréket hajt végre, a saját ízlése és elképzelése szerint. Joga van hozzá. Bár „valóban szokatlan.” Ilyen világot élünk. Alföldi Róbert a kor gyermeke, szokatlan módon old meg feladatokat. A „toleránsok”-nak „némi rossz érzésük van” ettől, ám hamar túlteszik magukat rajta. Nem mondanak föl, nem tiltakoznak a sajtóban, nem járatják le hazájukat miatta külföldön. Hiszen ők is ugyanannak az „izmusnak” a hívei, mint Alföldi. És Csáki.

Mindeközben Balázs Péter Szolnokon végképp érvénytelenítette az ellene indított támadások hitelességét, amikor újra elnyerte a Szigligeti Színház igazgatói posztját. A szavazás egyhangú volt, pedig a 17 tagú testület 3 tagú MSZP-s frakciójában országgyűlési képviselő is ült, és két Jobbikos is voksolt! Hogy is mondja Csáki? „Vidéki sivatag”, „a vidéki színházak politikai ajándékok”, „szándékos károkozás”, „szimpla kommersz”… Miről beszél vajon?

Visszatérve az „oázisba”: Alföldinek máshoz is joga van, amin Csáki nem háborodik fel. Akkor mondja Alföldi, amikor az ellene intézett Jobbik-os tüntetés napjáról kérdezik. Idézem: „…aznap délelőtt én egy kengurujelmezben szökdécseltem a folyosón, és azt kiabáltam, hogy álruhában vagyok… Félelemből, meg hogy röhögjünk.”

Igen, jól lát a kedves olvasó. Ezt mondta. Ez történt. Talán. Senki sem akadt fenn rajta. A Nemzeti Színház igazgatója kengurujelmezben szökdécselt a folyosón, hogy röhögjenek.

Kik? Mit csinált? Kicsoda? Miért? Hol? Melyik színházban? Melyik országban? Csak találgathatok…

Kiss József