Kakukktojás A rátóti csikótojásban

A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház idei évadának első bemutatója A rátóti csikótojás volt. A híres magyar népmeséből Topolcsányi Laura által írt színpadi változatot nem csak a gyerekek, hanem az őket kísérő felnőttek is élvezik.

Győri Péter színművész, aki az előadás zenéjét szerezte, megállapította a bemutatón, hogy a gyerekek és az óvó nénik, – bácsik más poénokon nevetnek. Ritka az olyan meseelőadás, ami a különböző korosztályok számára is szórakoztató. A benne szereplő három „vénasszony” alakítása igazi kuriózum. Az egyik nem hall, a másik nem beszél, a harmadik pedig nem lát, az utóbbi ráadásul még kakukktojás is.

 

Borbély Krisztina, Francit, a süket vénasszonyt alakítja:

– Miról szól A rátóti csikótojás?

– Nemes egyszerűséggel arról, hogy milyen hiszékenyek a falubéliek és mindent elhisznek a bírónak.

– Te egy szép, csinos, fiatal színésznő vagy. Hogyan oldottad meg a süket vénasszony ábrázolását?

– Ez egy hálás karakterszerep. Korábban már játszottam hasonlót A kutya testamentuma című felnőtt darabban, ahol egy öreg sekrestyést kellett megformálnom. Ebből megtartottam a kézremegést. A legnehezebb a Franci hangjának megtalálása volt. Amikor otthon kikísérleteztem és rátaláltam, rögtön felhívtam Merk László kollégámat, hogy stipi-stopi, ez lesz az én hangom, te keress mást. Ezen kívül a testtartását, a viselkedését kellett még kitalálnom a figurámnak, amit felnagyítottam és öregítettem. Mivel nem a saját hangunkon beszélünk, nagyon kellett figyelnünk arra is, hogy a nézők értsék azt, amiről beszélünk.

– Mi a három vénasszony szerepe ebben a történetben?

– Mind a hárman költögetik a „rátóti csikótojást”, ugyanúgy, mint a bíró (Bácsatyai Gergő), a bíróné (Nyírő Bea) és a lányuk, Matilka (Rárósi Anita). A kölyök (Bartus Gergő) veri át őket, aki ugyanolyan motorja az előadásnak, mint Bendegúz az Indul a bakterház című felnőtteknek szóló darabban. Hangulatában is nagyon hasonló az előadás, csak ez gyerekeknek szól. Mindannyiunk kedvence a darabban a falu bolondja, Tébi Márti, aki egy eszméletlenül édes karaktert formált meg.

 

Germán Lívia, Veront, a néma vénasszonyt játssza:

– Hogyan érzed magad ebben a szerepben, hiszen még te is fiatal, csinos színésznő vagy?

– Nagyon jó ilyen igazi népmesét játszani a gyerekeknek. Az ízes beszéddel a többieknek kellett megküzdeni. Mivel én néma vagyok, nekem azzal kellett megbirkóznom, hogy ne szólaljak meg. A próbán gyakran előfordult, hogy kicsúszott egy őh, vagy egy jajj, ezt kellett visszafognom.

– Hogyan értekezel a többiekkel, hogyan fejezed ki magad?

– Kézzel-lábbal. A próbafolyamatok alatt azonban rájöttem, hogy ezt a kezem-fejem kifejezési eszközt kordában kéne tartanom, nem jó, ha szétgesztikulálom a jeleneteket, ezért erőteljesebb, de sokkal jelentősebb gesztusokat kerestem, amiben Borbély Krisztina koreográfusként nagyon sokat segített nekem. Így, a letisztult mutogatásokkal, érthetőbbé vált a figurám.

– Mi ez a „csikótojás” valójában?

– Egy nagy tök, de nem ismerjük fel, mert még soha nem láttunk ilyet. A kölyökúgy vezeti fel, hogy ez „Valami” és ezt a falubeliek elhiszik neki. Mindenki mást gondol erről a „Valamiről”. Az egyiknek múzeumi tárgyat jelent, a másiknak egy tojást… és meg is üljük ezt a tököt, hogy kikeljen belőle valami. Viszont ahhoz meg kell nézni az előadást, hogy kiderüljön, mi történik a végén.

 

Merk László, alakítja Terkát, a vak vénasszonyt:

– Te vagy a kakukktojás az előadásban, hiszen férfiként nőt játszol, ami talán a legnehezebb.

– Én táncosként kezdtem a pályafutásomat 1978-ban. Talán ez az első olyan darabom, ahol nem csak karaktert kell játszanom, hanem szöveges szerepem is van. Bár az utóbbi időben egyre inkább színészi feladatokat kapok, így a táncos kifejezési formát át kellett ültetnem a beszédre, amiben nagyon sokat segítenek a színészkollégák.

– Hogyan született meg Terka?

– Az első a hang volt, amit meg kellett találnom. Férfiasan bevallom, hogy amíg a családom a tv-t nézte a szobában, én kint ültem a konyhában és gyakoroltam, keresgéltem. Miután Borbély Kriszti lestoppolt egy hangot telefonon, addig próbálkoztam Terka néni hangjával, amíg a családomnak is tetszett. A próbákon aztán tovább tökéletesítettem a figurámat, amiben nem csak a színészkollégák, hanem a darab rendezője, Nyírő Bea is segített. A műszaktól elkezdve az irodistákon át a nézők is megerősítettek abban, hogy sikerült megteremtenem Terka néni figuráját úgy, hogy még csak nem is sejtik, hogy férfi vagyok. Ugyanakkor kézcsókom a két kolléganőmnek, Borbély Krisztinának és Germán Líviának, akikkel öröm volt együtt dolgozni, hiszen ez a három vénasszony elválaszthatatlan egymástól A rátóti csikótojásban.

Szabó Anikó