Kabos Gyula-díj Zsolnay Andrásnak

A díj születésének története eléggé messzire nyúlik vissza. Kabos Gyula a fasizmus elől 1939-ben menekült Amerikába. New Yorkban halt meg 1941-ben. Szeretett volna magyar földben nyugodni. Rátonyi Róbertnek jutott először eszébe, hogy Kabos Gyula földi maradványait haza kellene hozni Amerikából, hogy halálának 50-edik évfordulóján, 1991-ben, már hazai földben nyugodjon.

Rátonyi Róbert halála miatt a terv meghiúsult, de a szándék gyökeret vert. Székhelyi József, Mikó István (akkor a soproni Petőfi Színház igazgatója), Szombathy Gyula színművészek és Nyerges Ferenc (a soproni Petőfi Színház ügyvezető igazgatója) megalapították a Kabos Gyula Társaságot, aminek célja, a művész hamvainak hazaszállítása volt. Csatlakozott hozzájuk a Színházi Dolgozók Szakszervezete is, és 1996-ban sikerült a nemes szándékot megvalósítani. A magyar színjátszás meghatározó alakját 1996. november 30-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető művész parcellájában. Kabos Gyula nevelt lánya, Surányi Gabriella, aki már szintén nem él, szerette volna elérni, hogy Kabos Gyuláról utcát nevezzenek el Budapesten, de eddig ez sem sikerült. Utána született meg a Kabos-díj ötlete a soproni Petőfi Színházban, Mikó István igazgatása alatt. Az első díjazottak az 1996/97-es évadban a társulat szavazatai alapján Hacser Józsa, Dobák Lajos és Incze József voltak. A díj pénzbeli elismeréssel is jár. Az idei évadban a Kabos Gyula-díjat Zsolnay András színművész kapta, akit először eddigi pályájáról kérdeztünk.

– 1978-ban végeztem a Színművészeti Főiskolán Vámos László osztályában. Utána következett Veszprém, Debrecen, Győr, a József Attila Színház Budapesten, a soproni Petőfi Színház, öt évet szabadúszó színészként töltöttem el a pályán, majd újra Sopronba hozott az élet.

– És most megkaptad a Kabos Gyula-díjat. Ezt ugye a társulat szavazza meg, az arra legérdemesebbnek?

– Éreztem, hogy szeretnek, de meglepett a szavazatuk. Ez úgy történik, hogy a társulati tagok kapnak egy listát, amin mindenki szerepel, és három név mellé tehetik le a voksukat. Ezt aztán összesítik, és aki a legtöbb jelölést kapja, azé a Kabos Gyula-díj. Szóval ez egy „belső” elismerés, amivel most megtiszteltek a színészkollégák. Tudod, az ember mindig arra gondol, hogy egy társulaton belül mindig az a népszerűbb, aki nagyobb szerepet játszik, ezért meg sem fordult a fejemben, hogy esélyes lehetek. Idén nem kaptam nagy szerepeket. Játszottam a La Mancha lovagjában, a Bánk bánban, az Esőcsinálóban, a Csipkerózsikában, a Félreértésben. De most kiderült számomra, hogy ez a díj azt jelzi, – a szerepek nagyságától függetlenül – hogy szeretnek és ez nagyon jó érzéssel tölt el.

– Hogy tudtad meg?

– Valaki felhívott a színházból, hogy ki vagyok függesztve a próbatáblán, mint díjazott. Először azt hittem, tréfál, és nem hittem el.

– Persze, hiszen te is állandóan tréfálkozol a kollégákkal.

– Azt is hittem, hogy így akarnak viszont-poénkodni velem! Amikor bebizonyosodott, hogy a hír igaz, megdöbbentem. Nem számítottam rá. Most őszintén boldog vagyok és ezúton köszönöm mindazon kollégáknak, akik ehhez a díjhoz, hozzásegítettek a szavazataikkal. Augusztusban lesz az átadás, amikor is a Petőfi Színház 20 éves jubileumát ünnepli.

– Jövőre milyen darabokban láthat majd a közönség?

– A Doktor úrban és az Egy szerelem három éjszakája című darabokban, mindkettőt Huszti Péter rendezi, valamint a Tom Sawyer kalandjaiban, és a Hófehérke és a hét törpe című előadásokban játszom.

– A Hófehérkében mi leszel? – nézek fel a majdnem két méteres Zsolnay Andrásra.

– Az egyik törpe. – neveti el magát. Ez komoly, most nem viccelek!

Szaan