Jöjjön ki Óbudára…

Erre bíztat a régi sláger, és erre bíztatott egy programfüzet, melyet a levélszekrényemben találtam. A sláger azért hív óbudára, hogy jó túrós csuszát csak ott lehet enni, a programfüzet pedig rengeteg szórakoztató program ígéretével. Fogtam magam és kimentem óbudára, de mit gondolnak, mit nem ettem? Természetesen túrós csuszát. Nem azért mert nem volt, egyszerűen nem jutott rá idő.

10 éve minden nyáron júniustól szeptember elejéig óbuda a szórakoztatás budapesti színfoltja. A hagyomány mindig megteremti az értékeket. A Fő tér régi időket idéző hangulatával, kiváló hátteret biztosított a különböző programoknak. Kirakodóvásár, német és szlovák nemzetiségi néptánc együttesek, ünnepi mise a Szent Péter és Pál Plébániatemplomban, bábszínház, sváb zenekar, szóval igazi búcsú hangulat. Aztán „Vágyom egy nő után” címmel, neves művészek felléptével habkönnyű szórakozással tölthettem az időt. Balog József Chopin estje is teljesen jól illett a megmaradt régi óbuda hangulatához. Volt kávéházi traccspart Görög Zitával és Bódy Magdival, Balázs Fecó pedig azt nyújtotta, amiért közel 40 éve szeretik. A Ghymest és a Benkó Dixieland Band-et mindenki ismeri. Őket is láthattuk. Békásmegyer sem maradt szárazon. A művelődési ház előtt Duna Karnevál zajlott. A Kiscelli Múzeum udvarán a Liszt Ferenc Kamarazenekar játszott, és a magas színvonalú rendezvényeiről méltán kiváló hírnévre szert tett Óbudai Társaskör kertjében, többek között Goldoni „A legyező” című előadását nézhettem. Szalóki Ági estje kiváló és évek óta nagy közönséget vonz. Operát is láthattunk. Rossini a „Sevillai borbély” című vígoperája igazán nagy élmény volt. A Budapest Ragtime Band és a Chameleon Big Band kellemes, friss laza estével ajándékozott meg. Az Óbudai Múzeumban és az Óbudai Kulturális Központban kiállításokat nézhettem, Orosz István Munkácsi díjas grafikusművész és Flip Csaba festőművész szerzett kellemes perceket.

 

Jelenet a Bob herceg előadásból

Az Óbudai Nyár idei rendezvénysorozatát megkoronázta (remélem ez is hagyománnyá válik) a Soproni Petőfi Színház „Nem tudok élni nélküled” című ősbemutatója a 40 éves Apostol együttes közreműködésével, és a kerületben otthonra talált Tury Ida Színház „Bob herceg” és „Mágnás Miska” című operettjeinek előadása. Bár az egyik előadást egy hatalmas vihar félbeszakította, másnap, – az esőnapon a közönség teljes számban reménykedett az égi erők kegyelmében – az előadás szerencsésen lezajlott, méghozzá hatalmas sikerrel. Viszont végre igazi színházi élményben lehetett részünk. Az Óbudai Nyár a Hékás Békás záróbulival fejeződött be, többek között Keresztes Ildikó és együttese, valamint az Első Emelet felléptével. Én végignézegettem a műsorokat, miközben a fülemben zakatolt a „Jöjjön ki óbudára, egy jó túrós csuszára” kezdetű dal, aztán szégyenszemre nem óbudán, hanem otthon ettem túrós csuszát. Egyszerűen nem bírtam tovább. Azért még szeptember ötödikén kimegyek az Aquincumi Múzeum romkertjébe, ahol Nimfa ünnep lesz. Ki tudja… a túrós csusza állítólag csodákra képes.

Král Gábor