Jászai Mari ősbemutató Debrecenben

Jászai Mari itt most ürügy, hogy elmondhassunk magunkról, a világról, a szakmánkról lényeges dolgokat – jelenti ki a színészlegenda lelkébe belebújó Ráckevei Anna. A Csokonai Színház idei utolsó (ős)bemutatóját Galambos Péter rendezi.

– Amilyen érettséggel Jászai Mari a naplójában ír a pályájáról, az életútjáról egyfajta összegzés szándékával, ez engem nagyon magával ragadott – mondja a Jászait alakító Ráckevei Anna. A Csokonai Színház művésze hozzáteszi: Jászai Mari itt most ürügy, hogy elmondhassunk magunkról, a világról, a szakmánkról lényeges dolgokat. A naplót olvasva rendkívül izgalmas, mennyire modernül gondolkodott a színházról, az emberről. Ez az állandó önmagára figyelése, engem teljesen lenyűgözött, erős nyomot hagyott bennem.

– Kicsit olyan, mintha most tényleg a lelkébe próbálnék belebújni, és ez igen fura állapot – avat be a próbafolyamatba Ráckevei Anna. – Lévén, hogy „színészből vagyok” én is, természetes, hogy nagyon sok közös pont van, nemcsak szakmai, hanem lelki alkat szempontjából is. Közös bennünk az, ahogyan egy színész általában véve össze van gyúrva. Ami pedig Jászai személyes sorsát illeti, az megrendítő. Hogy valóban milyen mélyről, gödrökből és zsákutcákból kellett kijönnie, és hova tudta végül felküzdeni magát szakmai tudásban, emberi minőségben. És hogy az utolsó pillanatig nem hagyta abba a tanulást, próbálta folyamatosan frissen tartani a szellemét, a fizikumát. Az is lenyűgöző, mennyire elkötelezett volt a hazája iránt.

– A darab alapötlete Ráckevei Annától jön, akinek nagy kedvence Jászai Mari – mondja Galambos Péter rendező. – Én korábban kevésbé foglalkoztam vele, de beleástam magam a témába, és felfedeztem, hogy milyen rendkívüli önismerettel rendelkező ember volt, és ez az, ami elkezdett engem foglalkoztatni. Ha valaki a színházi szakmát komolyan veszi, ráébred, milyen nagy ön- és emberismeret szükséges ahhoz is, hogy egy szerepet, egy figurát életre keltsünk.

A darab egy életrajzi elemből indult ki: egy veseműtét során Jászai a klinikai halál állapotába került – magyarázza a rendező, akit a legenda színháztörténeti jelentőségén túl az érdekelt, hogy az éppen 50 éves Jászai Marinak szembesülnie kell önmagával. Azzal, hogy mi történt eddig, mi volt az ő életének az értelme, érdemes-e folytatnia. Ráadásul egy krízisállapotról szól, mert öngyilkos akar lenni. Márpedig egy krízisállapotnak két megoldása van: halál vagy újjászületés. A debreceni előadásban egy ember újjászületésének történetét láthatjuk.

– Sokkal nagyobb dimenzióban élte meg Jászai a saját hiúságát és szakmai önzését, mint én – veszi át a szót Ráckevei Anna. – Nehéz nekem egyáltalán elképzelni, és azután valamit megérinteni belőle, milyen erős volt benne ez a – ahogy ő fogalmaz – „dicsvágy”, ez a motor, ami őt hajtotta, és ami nem egyértelműen elítélendő… Furcsa kevercset alkothatott benne a nagyon erős elhivatottság érzés, a nagyon erős nemzettudat, a nagyon erős érvényesülési vágyás és a szakmai maximalizmus. Valóságos atomerőmű volt ez benne, és ehhez nekem fel kell nőnöm…

S van-e katarzis Jászai kérlelhetetlen igazságkeresésében? – kérdezzük a rendezőt.

– Igen, ez is Jászais gondolat. Ő is rájött, hogy nincs más út, csak a katarzis, hogy a lelkeket, a saját magunkét és ezáltal másokét is egyfajta tisztulás felé vezessük.

Forrás: Csokonai Színház