Isten éltessen, Péter!

Kettős jubileum Szolnokon

Balázs Pétert ünnepelte a szolnoki közönség és a Szigligeti Színház társulata március 5-én, az Egy bolond százat csinál előadása után. Ez a előadás egyben a művész jutalomjátéka is volt, mellyel 50 esztendős színpadi jelenlétét, illetve a hetvenedik születésnapját ünnepelte Szolnok városa.

Az előadás után, a tapsrendben a zenekar váratlanul a születésnapok indulóját kezdte játszani, mely hangokra a színház – éppen nem a színpadon tartózkodó – hölgytagjai hetven szál rózsát vittek be a színpadra, és a direktor kezébe nyomták, majd Szalay Ferenc polgármester is megjelent a színészek között, és pár ihletett mondatban méltatta a direktor szerepét Szolnok életében. A meghatottság általános volt nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is, ahol a közönség állva hallgatta a laudációkat.
„Ha hihetünk Márai Sándor szavainak, akkor az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.
Kedves Péter! Nézd el nekem azt az apróságot, hogy létezésed kalendáriumi évfordulóján is felköszöntelek. A nézők számára Balázs Péter úgyis az alkotás pillanataiból áll össze. Ezek alapján pedig fiatalnak és idősebbnek örökké emlékezetes marad pályafutása.” – mondta többek között Szalay Ferenc.
Ezután Barabás Botond lépett elő, aki Orbán Viktor üdvözlő levelét olvasta fel:
„Valahol azt olvastam, hogy a sport a győzteseké, aki nyer, annak van igaza. A színművészetben mindez másképp van, azt hiszem legfőképp azért, mert egy megindító, lélekemelő, elgondolkodtató, vagy könnyű, szórakoztató darabbal, bár az alkotó, a rendező, a színigazgató, és persze, nem utolsó sorban az előadók mérettetnek meg, állnak az ítészek elé, nyerni legfőképp mi, befogadók fogunk.
Engedd meg, hogy ennek a közönségnek lelkes tagjaként köszönjem meg, hogy évtizedek óta hagysz minket minden alkalommal nyerni.”
A taps befejeztével az összehúzott függöny mögött folytatódott az ünneplés. Kiss József köszöntőjében sok egészséget kívánva kiemelte, hogy a jövőben is nagy szüksége lesz a színházi szakmának Balázs Péter tapasztalataira, bátorságára, tudására és derűjére.
A pezsgőspoharak sűrűn koccantak, és egy gyönyörű, hatalmas torta is begurult. A csokoládés, marcipánnal borított édesség a Szigligeti Színházat formázta, így a direktor nem is hagyta ki a poént, amikor a kezébe nyomták a kést, hogy szegje meg a tortát: „Ti azt akarjátok, hogy a saját színházamba mártsam bele a kést? Soha!” A derültség nem maradt el…
Sok kolléga, barát is eljött Szolnokra, hogy tanúja legyen Balázs Péter, családja, és társulata örömének.