Illatszertár Zalaegerszegen
László Miklós, a népszerű kabarészínész Illatszertár című vígjátéka a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban az idei évad utolsó nagyszínpadi bemutatója.
László Miklós 1936-ban írta meg az Illatszertárt, a vígjátékot egy évvel később a Pesti Színházban mutatták be. A történet azt az időszakot idézi fel, amikor még egészen másképp éltek az emberek: „a férfiak férfiak voltak, a nők pedig nők. Más volt a viselkedéskultúra, sokkal szemérmesebb, disztingváltabb volt a világ” – mondta Sztarenki Pál, az előadásrendezője. Ugyanakkor „a félelem is lefedi a történetet” – fűzte hozzá. A gazdasági válság kellős közepén játszódik, amikor óriási volt a munkanélküliség, készültek a második világháborúra és már érvényben voltak a zsidótörvények. A jelenetekben is érezhető, a szereplők is tudják, hogy „már semmi nem lesz olyan, mint régen. Az utolsó jelenetben keserédes a karácsonyi ünnep is, kicsit minden szereplő csalódott, de a vígjáték végkicsengése mégiscsak az, hogy az élet megy tovább” – magyarázta Sztarenki Pál.
A szerző 1936-ban Amerikába távozott, művéből 1940-ben filmet forgattak Hollywoodban, majd 1963-ban musical is készült belőle. A történetet 1949-ben újra megfilmesítették, majd az Illatszertár nyomán forgatták a Vénusz szépségszalon és a Két hét múlva örökké című filmeket is. A vígjáték alapján 1998-ban A szerelem hálójában címmel készítettek filmet, de ebben a produkcióban Meg Ryan és Tom Hanks szerelmi románca már elektronikus levelezés útján bontakozik ki. A zalaegerszegi előadáson viszont „gyöngybetűkkel, kézzel íródnak a szerelmes sorok”, a rendező ugyanis az eredeti, 1936-ban játszódó darabot állította színpadra. Mint fogalmazott, ez a történet „ebben a világban éli meg a saját igazságát, bonyolultságát és szépségét”.
László Miklóspontosan és jól megszerkesztett, finom humorral átszőtt vígjátékában ugyanaz az alapkonfliktus, ami általában a világirodalomban is előfordul: szerelem, féltékenység, féltés és persze félreértések sorozata. A budapesti Váci úti drogéria – amely a harmincas években egyébként valóban létezett – vezetője megtudja, hogy A felesége megcsalja az egyik alkalmazottjával. A másik szál a drogériában dolgozó fiú és leány történetét meséli el, a fiatalok névtelen, jeligés leveleket küldözgetnek egymásnak, bár fogalmuk sincs arról, hogy ki a címzett. Így történhet meg, hogy levelezőpartnerként halálosan szerelmesek egymásba, kollégaként viszont gyűlölik egymást. A félreértésből persze komikus, izgalmas helyzetek alakulnak ki.
Az előadásban játszó művészek közül többeket is szorosabb szálak fűznek a darabhoz: Besenczi Árpád például annak idején, a budapesti József Attila Színházban a Detektívet formálta a Hammerschmidtet alakító Sztankay István mellett. A zalaegerszegi színház direktorát most Hammerschmidtként láthatjuk, ezúttal Sztankay Orsolya mellett. Gulyás Hermann Sándor ugyancsak szerepelt már a darabban, a székesfehérvári előadásban Árpádot, a kifutófiút játszotta. A zalai előadásban az egyik főszerep az övé, Asztalos úrként lép színre.
Az említetteken kívül a főbb szerepekbenKiss Ernőt, Mihály Pétert, Tánczos Adriennt, Pap Lujzát, Barsi Mártont, György Jánost, Bellus Attilát, Andics Tibort, Czegő Terézt ésMester Editet láthatja a közönség. A díszletetSzlávik István, a jelmezeketPilinyi Márta tervezte.
Ferencz András