A béke üzenetével
Kuliszatitkok a legendás előadásról
Dinamikus, energikus előadásként kerül színpadra a Hair musical a zalaegerszegi Kvártélyház Szabadtéri Színház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában, Tompagábor Kornél rendezésében.
Mi a Hair üzenete ma? Néztem a próbát, s láttam a sok fiatalt a színpadon, akik hittel énekelték felém “Jó reggelt napfény, hozzád utazunk.”, s megértettem, mit szeretne adni Tompagábor Kornél ezzel az előadással, csapatával. Az életet. A békét. A fényt.
Nem akarunk meghalni értelmetlenül, a szabadság, a szerelem, a barátság, az eggyé tartozás, az áldozatvállalás mind fontosak az életünkben.
Beszélgettünk a rendezővel arról, hogy minden műalkotás hordoz magában egyfajta rejtvényt, az a jó, ha a néző fejti meg ezt, elviszi magával az ő megfejtését, ami nem biztos, hogy ugyanaz, mint amit az előadás akar mondani neki. Tompagábor Kornél színháza ilyen, s ilyen lesz ez a Hair is most szándéka szerint. Nem aktualizál, elmond egy történetet egy csapattal, ami mítosz is egyben a művészetben, a világban.
Lesznek zenészek is a színpadon, hiszen a rendező szerint az mindig jó, ha egy dal megkívánja, akkor az úgy szólaljon meg, hogy hasson, ne csak alapról, hanem a gitár, a dob, a zongora hangjával.
A díszletet a rendező álmodta meg, hogy legyen egyfajta dinamikája, fókuszpontja a játéktérnek. Mintha a központi helyen lévő buszról nem tudjuk majd merre indul velünk, a szereplőkkel együtt. Az oroszlánfejek pedig mindig figyelnek ránk, akár egy tetoválás. A mesterséges intelligenciát is igénybe vették az alkotók most, mint egy régebbi produkciójuk, az ÁJLÁVJÚ kapcsán. Így a látvány, a díszlet képviseli a történetet ezzel, meg szembenállást mindazzal, ami a színpadon zajlik: a lényeg, a szabadság.
A rendező nyitva hagy mindent. Kortalan, időtlen lett ezzel a tér, ami minden sorsot bemutathat így. Milyen, ha elveszik az embertől a szerelmét, a társadalmi kohézióját, a békéjét, szabadságát. A rendező saját csomagot ad mindehhez minden nézőnek. Bontsa ki mindenki magának ma ezt a Hairt. Ők adnak hozzá útravalót.
A pillanat a fontos Tompagábor Kornél színházában, s ezt szeretné az egész stábbal átadni. Lényeges a zene, az ének, a játék, a táncok nagyon, – ebben állandó alkotótársára, Kósa Rubenre mindig számíthat, mert a koreográfiák most még keményebben igénybe vették a Zalai Táncegyüttes tagjait, mint valaha a közös munkáik során bármikor.
Milyen volt a próba? Bot Gábor Bergerként elhozta azt, amit színész adhat a belső szabadságából. Teljes átélést. A nevem Berger számát mindenki megjegyzi majd szerintem. Vele együtt az ő színházi karizmáját.
Várhelyi Áron, mint Bukowski olyan jó választás, mint ha a Milos Forman filmből jött volna elő. Róla sokat hallhat majd még a közönség. S melléjük jönnek a színművészetis fiatalok: Bíró Kristóf, Csáki Benedek, Ferenczy-Nagy Boglárka, akik Hud és Woof, illetve Shelia szerepét formálják meg eszméletlen szabadsággal. S, ha már a SZFE-nél tartunk, a dramaturg: Boda Ábel és az asszisztens: Pap Dóra is az egyetemről vesznek részt a produkcióban. Békéscsabáról pedig Lévai Attila érkezett Hud szerepére.
(A soproni novemberi előadásokban Szaszák Zsolt – aki szinte a város szülöttének számít – Bot Gáborral kettős szereposztásban alakítja Bergert, a Petőfi Színházban Bukowski Várhelyi Áron, Sheila pedig Dienes Blanka lesz. – szerk.)
A próbán Tompagábor Kornél nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a szereplők viszonyait, egymáshoz való kapcsolódásait kibontsa mélységében is. Nem figurákat kért, akik énekelnek, hanem emberi kapcsolatokat, érzelmeket, szenvedélyt, emberi reakciókat akart látni, s hogy azokkal így jussanak el a szereplők a dalokig, amiket mindig vár a közönség, de azok is belőlük jöjjenek.
Apró, precíz mozdulatokkal dolgozott, többször felment a színpadra, s nem előjátszott, hanem irányt adott. Fegyelmezett rögzítést kért mindenkitől. Mert, ha a ritmus nem úgy működik, ahogy gyakorolják, akkor széteshet akár egy jelent is. Utána pedig lement a nézőtérre és ugyanúgy figyelt a stábra, közben két-három méter megtétele után őt is elérte a dalok, a darab mítosza: s legszívesebben felment volna a színpadra, hogy együtt énekelje a stábbal a Vízöntő dalát:
“Fénylő Hold, lesz majd egy új idő
Mikor a Jupiter a Marssal együtt áll
A harc és minden rossz felhő elszáll
S helyére a szeretet áll”
Ez egy misztikus darab
Tompagábor Kornél a Hairről
Galt MacDermot – Gerome Ragni – James Rado Hair című musicalje látható Fertőrákoson, majd nem sokkal ezután Zalaegerszegen, s ősztől a Soproni Petőfi Színházban bérletes előadásként több szereposztásban. Tompagábor Kornélnak ugyanazt az előadást három helyszínre kell alkalmaznia a színpadi méretek és adottságok különbözősége miatt. Ez is ad egyfajta különlegességet a darabnak, amit a rendező régóta szeretett volna színpadra állítani.– Nagyon közel van hozzánk a háború, szinte a zsigereinkkel érezzük, szörnyűségei a lelkünkbe vágnak. Tőlünk pár száz kilométerre fiatalembereket visznek a frontra. A színháznak, a művészetnek meg kell szólalnia a béke mellett. A háború tönkreteszi a családokat, az életeket olt ki, emberi sorsokat és közösségeket dönt romba. Nekünk ilyenkor kötelességünk a magunk eszközeivel jelzést adni. A totális színházban hiszek, abban, hogy egy előadás minden érzékszervünkre hasson a színészi játékon, a felrajzolt viszonyokon és helyzeteken át, s a zenén keresztül is. Színészcentrikus lesz az előadás, erős vizualitással. A darab – és persze a belőle készült film – igazi klasszikus, s hiszek abban, hogy nemcsak annak a generációnak szólnak a nagy zenék, amelynek fülében ott csengenek a slágerek, hanem a mostani fiataloknak is. És őket is közös gondolkodásra készteti a történet. Számomra a színház költészetet is jelent, mert a világ fekete és fehér, ám a kettő közötti átmenetből lesz a színes vízió, amit az alkotótársaimmal szeretnénk megmutatni. Ilyen lesz ennek a produkciónak is a formanyelve, látványosan, dinamikusan kerül színre az előadás – tudtuk meg Tompagábor Kornéltól, aki a soproni és kvártélyházi színészek mellett számít majd a színművészeti egyetem hallgatóira, sőt Békéscsabáról is lesz művész az előadásban.
(V.R.)
Fotó: Kvartélyház Színház /Köves Eszter
Önnek ajánljuk
